A FENYŐ ÁLMA
Magas hegyek hátán, hol henyél az árnyék,
Friss levegő mellett, ugyan mit kívánnék?
Monoton az élet a bérceken fent,
Ködben rostokol itt a hatalmas csend.
Ne haragudj, kíváncsi, az én természetem,
Vallatom a szelet, tőle megkérdezem.
Fiatal vagyok még és érdekel világom,
Ha elhagyom e földet, mond, vajon mit látok?
Felnevet a szellő, -Hidd el, jó itt neked,
Az emberek ünnepe rád végzetes lehet.
Nem való a feltűnés , csillogás, cicoma,
Sokba kerülhet e szeszélyes rigolya.
S mesélt még a szellő mivel jár az ünnep,
Hol díszítés mellett számít ám a küllem.
Örökzöld ágaid teherrel van rakva,
Fényfüzér, édesség, ajándék alattad.
Eljön a Karácsony, sokan körben állnak,
Ma estére téged feldíszítve várnak.
Gyerekek öröme felcsendülhet végre,
Ragyogó szemeik emelik az égnek.
Mielőtt elhinnéd, hogy ennyire imádnak,
Úgy visznek el innen, hogy előtte kivágnak.
Ezt mondta a szellő, s talán nem is látta,
A fenyő kívánságát, azonnal megbánta.
Szép ez a történet, de sajnos rossz a vége.
E pár napos csillogásból köszönöm, nem kérek.
Örökzöld ágaim most himbálom a szélben,
Maradok hol vagyok, s örvendek hogy élek.
2022.12.12. Pécel. Sárközi Levente.
Author: Sárközi Levente
Sárközi Levente az Irodalmi Rádió szerzője. 1976. március 20-án Erdélyben, Nagybányán láttam meg a napvilágot. A sors úgy rendelkezett hogy részben Nagybányán, másrészt Felsőbányán nevelkedtem. Egy év katonai szolgálatot követően Budapestre költöztem. Jelenleg Pécelen lakom, ahol feleségem mellett egy gyönyörű lánygyermek apukája is vagyok. Az irodalom már gyerekkorom óta jelen volt az életemben. A Természet, Hit, Lélek szerelmese vagyok. Verseim java része ezekről szól. Szeretek erdőt járni, túrázni. Ha elmélyülök verseimben, egy szebb és élhetőbb világot képzelek magam elé. Ezeket a pillanatokat öltöm vers formájába és osztom meg ismerőseim körében.
