Párbeszéd a sírnál

Ha bolyongsz sötét erdőben

s rezzensz a reccsenő ágtól,

ülsz magadban, mély gödörben,

leestél megint a falról,

lelked veszve, kiúttalan

réved szemed a semmibe.

Nem lehetsz oly boldogtalan,

hogy ne zavarjon semmi se.”

Mint leégett tölgy gyökere,

tövestől kitépett virág.

Sosem lesz jövő öröme

némítja el lelkem szavát.

Néma lelkem, süket szívem

vak sorsnak volt játékszere.

Lehetek oly élettelen,

hogy ne legyek már semmi se.

Lelkemből kitépték húsom,

testemből fájdalom szakad,

üvöltő üresség-húron

disszonáns énekem dagad:

Mit tettél velem, te Isten,

mért nem rogy össze a világ,

mért kell minden reggel néznem,

mint kel keletről a világ!”

Nyugodj gyermekem, nincs kiút,

gyermeked vissza nem hozod.

Az életünk csak körbe fut

s hogy végül mi vár, nagy titok.

Elmegyek én is és jössz te,

amikor majd itt az idő:

egy utolsó szellem-röpte

s várunk majd reád, én és ő.”

Gergely István
Author: Gergely István

Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bujaság

Bujaság Isten özönvízzel súlytotta a bűnös emberiséget, mert elhagyva az Urat bűneivel elvesztett minden társas szépséget A bűnös nemi vágyakozás a tisztaság elleni támadás s

Teljes bejegyzés »

Credo

Látod-e, testvér, hogy morog, s közben csetlik-botlik ez a világ, hogy velünk együtt forog, megrág, kiköp, s szalad tovább? Látod-e, hogy az elmúlás gondolatától a

Teljes bejegyzés »

Fösvénység

Fösvénység Önzővé vált az ember, s tettei öncélúvá, Vagyongyűjtés lett az egyik legnagyobb kísértés Közben a világ elmarad, s elmúlik ifjúsága Értékeit elveszti, ami talán

Teljes bejegyzés »

Tavaszi szél

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »

Az első tavaszi nap

Beck Brigitta: Az első tavaszi nap   Mézízű zsongás libben A szirmok közt, S lobogva úszik el a fényben, Keresztül az egész városon, Melegen, puhán,

Teljes bejegyzés »

Kevélység

Kevélység A történelem peremére sodródott az ember mert vitára adta a fejét a teremtő Istennel Gondolta : meg tud egyezni a természettel majd hogy végleg

Teljes bejegyzés »