Don’t cry!

Angolul van. Azt jelenti “Ne sírj!”. Mondanám magyarul, mondanám angolul (hogy a világon az összes ember megértse, legyen akármilyen színű, és nemzetiségű…), de nem teszem. Nem vagyok hozzá elég bátor. Miért nem? Nem tudom. Ilyen az emberi természet…
Suli után “négyeshatos” villamos. Négyes vagy hatos? Nekem mindegy. Az ajtó mellett épp akad egy ülőhely. Menetiránynak háttal. Nem baj. Letelepedek.
Nézem a többi embert. Figyelem őket.
Vajon ők kik lehetnek? Honnan jöttek? Hova mennek? Mit dolgoznak? Mit terveznek mára? Milyen az életük? Vajon boldogok? Elégedettek? Vagy valami teljesen másra vágynak?  Ilyesfajta kérdésekkel szórakoztatom magam, és jár az agyam szakadatlanul. Nem tudok kikapcsolni. Eszembe jut, amit egyszer egy néni mondott nekem a buszon. “Kislányom, jól jegyezd meg, hogy minden ember élete egy regény. Akárkinek az élettörténetét meg lehetne írni könyvben, és én bíztatok is mindenkit arra, hogy írja meg a sajátját. Lassan én is elkezdem az enyémet…”… és milyen igaza van abban, hogy „minden ember élete egy regény”. Amint ezen morfondíroztam magamban, a következő jelenetre leszek figyelmes:
Velem átellenben, az ajtónál két elegáns leányzó áll egymással szemben. Beszélgetnek. Ki tudja miről… nem hallom. Csak az egyik lány arcát látom… és pár magamban feltett kérdésemre szavak nélkül is választ kapok, mely új kérdéseket szül bennem.
A lány szeme sarkából kibuggyan egy nagy, kövér könnycsepp, és utat törve magának végigfolyik makulátlanul szép, fehér arcán. Nem törli le. A könnycsepp útja nyomot hagy maga után. Vajon mi minden van benne? Mennyi fájdalom? Mi a baja? …és miért vállalja föl mindezt a villamoson, a többi ismeretlen ember szeme láttára? Kétségkívül bátor dolog.
Odamennék, átölelném, mondanám, hogy “Ne sírj!”. Nem teszem. Gyáva vagyok.
Baross utca. Leszállok. Őszi napsugár melegíti arcomat. A sárga villamos továbbrobog a lányokkal, a következő megálló felé. Rájuk gondolok. Utána picit nehezebb a szívem.
Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Charlie felmond

Charlie csöppet búslakodva indult vissza a bázisra, miután hat órakor befejezte a porszívózást a Pierre családnál. Ahelyett, hogy beparkolt volna feltölteni magát a dokkjába, sietve

Teljes bejegyzés »

Az éttermi végrehajtó

  Egyetlen egy dologra összpontosult minden: az időre. Gazdálkodni kellett vele, spórolni, be kellett osztani, mert minden perc számított. Nem lehetett már pazarolni. Ami csak

Teljes bejegyzés »

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »