Szereplők: Ihlet Asszony
Gondolat Gedeon
Szín: Gondolat Gedeon a stúdióban előre billenő fejjel mélyen alszik. Belibben Ihlet Asszony és tapintatosan vár keveset.
Ihlet Asszony: Nem zavarom, Gedeon? Nagyon elmélyült a gondolataiban. Nem ártana egy kis frissítés, ihlet.
- Gedeon: Attól illetődtem meg, hogy a Rádió Az Öné mellé az én nevem is felvette.
Ihlet Asszony: Épp ezt kell megköszönnünk avval, hogy frissen, megújulva lépjünk az Újévbe.
- Gedeon: Csakhogy év végén minden komoly ember számot vet a cselekedeteivel.
Ihlet Asszony: Vessen számot, de szemet is vethetne rám végre, különben teljesen beleragad az Óévbe.
G. Gedeon: Maga csak ihlesse a hiszékeny költőcskéket, én megmaradok a bölcselőimmel. Az ihlet elszáll, a gondolat marad.
Ihlet Asszony: A jelen valóságában is élhetne néha. Avítt szellemekkel társalog, a számvetést az ókortól kezdve, én meg alig várom a Szilvesztert, hogy illően elbúcsúztassam az Óévet.
- Gedeon: Ki az Illető, akivel mulatni fog?
Ihlet Asszony: Gondolja meg magát, Gedeon! Legyen a párom!
- Gedeon: Az ihlet csalóka, ide-oda csapong, hinti a mákonyt, s akit elámít, később mind csalódik.
Ihlet Asszony: Magába aztán egy szemernyi tapintat se szorult.
G, Gedeon: „ A hízelgés jó barátokat, az igazmondás ellenségeket szerez.”
Ihlet Asszony: Nem sokat adok az ilyen közhellyé sekélyesedett szólamokra. Vajon a nagy költők nélkülem mire mentek volna? Ám, ha még sokáig filozofálunk, az Újév küszöbén találjuk magunk. Különben, idézni én is tudok, méghozzá Cicerótól: „…az elismerés sarkallja az embert a cselekvésre, s mindenkit a dicsőség biztat a törekvésre”. Hát ehhez tartsuk magunk.
- Gedeon: Dicsőség?
„Kincs? hír? gyönyör?
Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”
Ihlet Asszony: Végre, Gedeon, megtalálta a kulcsszót: szívöröm, szeretet, ez a legfontosabb az életben. Ez legyen a jelszavunk az Újévben!
Együtt: Áldott, békés, boldog Újesztendőt kíván a Gondolat és Ihlet Rádiója Mindenkinek!
( Szilveszteri kabaréjelenet)
Author: Vargyas Rozália
Vargyas Rozália vagyok, nyugdíjas magyartanár. Erdélyben élek. Pályám során mindig próbálkoztam az írással, de inkább csak a magam örömére. Bár néhány írásom megjelent különböző kiadványokban, és 1991-ben pályázaton nyertem egy feledhetetlen egyhetes kirándulást: „Szécsényi nyomában”, csak nyugdíjazásom óta kezdtem komolyabban venni. Irodalmi pályázatokon jelentkeztem, és az első sikerek (néhány jó helyezés, egy II. és egy III. díj, antológiákban való megjelenés) hatására folytatom tovább. Verssel és prózával is kísérletezek. Világlátásomat az erdélyi lét határozza meg. Kedvelem a tömör, mély gondolatiságot hordozó írásokat és a humorosakat egyaránt. Az olvasás, írás, nagymamai szerep mellett kedvelt időtöltésem a klasszikus zene hallgatása és a sakk.
