Fesztelen kerecsen

Légies, oly sebes, szabadon érkező csodás hajnali mese.

Mámoros napsugár billeg homokon,

Igézőn susog a romos ormokon.

Mint szerény moha kőmenedéken,

Éltem itt vízen és kenyéren.

Tisztán, és szerényen…

 

Áhítat és vágy táplálta, bújó forrásunk

Minden cseppje szeretet volt, semmi más.

Tűfokán még átfűz a remény, míg élünk, te meg én.

Mérték a zord hullámok permet tűzén,

Láva marta szikla repedt küszöbén.

Rövid mesém talán végleg véget ért..

 

Zuhanó sólyomként csapódik bennem a gondolat!

Hogy kerültem erre a bolygóra? Most komolyan..?

Esztelen és zömök kíváncsiság,

Mi végre születtem újra s nem lettem például száraz virág?

Vagy egy kavics, mi kihűlt szobában, a cserépben figyel,

Várja ósdi életének utolsó kopott részletét.

 

Levetve, mint régi sallang, sálként rám-tekert ósdi életem,

Hol kényszer a múlt, már kihűlt a szerelem.

Lehettem volna csillag, mely végtelent felfedez,

Hamuba hullt kenyér, ropogós kovásszal.

Mezei egér silány szekéren, vásott teknő a Hold alatt.

 

Ember lettem, tele érzelemmel,

Csak nincs kinek szemébe nézve a csillagot keresnem,

Bevallva, hogy érte érdemes volt élnem.

A küzdelem, ez az örök talány, szeretni Téged… öröm talán.

Horváth Attila
Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 54 éves leszek nemsokára. Hol is kezdjem? Hihetetlen, hogy blogszerzőnek jelentkezem / és immár 2.éve itt vagyok/ Nem írok verseket, csak néha megengedem magamnak, hogy az érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Annyi nagyszerű író, költő van kishazánkban, illetve csodálatos elődök kötetei a polcokon, hogy kerülök én képbe? Mondhatnám, ez lett megírva, csak nagyon messze kalandoztam. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, de vágytam, hogy olyan jó lenne ezt a napra vinni, kicsit megmutatni. Időnként írtam, ezt azt, tetszettek is, meg nem is. Csak jó volt látni, a folyamat maga, az fogott meg, sose tudom mi lesz belőle, amikor elkezdem. Ez nekem olyan felszabadító érzés, én, a tervező, figyelő, elemző mérnök színeket keresek a hangok közt, valamint mozdulatot a tárgyakban. Váratlan volt ez a lehetőség. Amint megírtam az Éjjeli tanúság verset, elolvastam, majd jött egy sugallat, de jó lenne, ha mások is látnák. Ennyi év alatt, már megtanultam, vállaljam, ha érzéseim által ismeretlen utakra tévedek. Igen ilyen vagyok, romantikus, érzékeny. Nagyon sokáig nem mertem, nem vállaltam fel, de az Élet a tanító: Vigyázz, ez nem Te vagy! Pesten élek, néha mesélek, váratlan jött alkalomra, kezem adom,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bujaság

Bujaság Isten özönvízzel súlytotta a bűnös emberiséget, mert elhagyva az Urat bűneivel elvesztett minden társas szépséget A bűnös nemi vágyakozás a tisztaság elleni támadás s

Teljes bejegyzés »

Credo

Látod-e, testvér, hogy morog, s közben csetlik-botlik ez a világ, hogy velünk együtt forog, megrág, kiköp, s szalad tovább? Látod-e, hogy az elmúlás gondolatától a

Teljes bejegyzés »

Fösvénység

Fösvénység Önzővé vált az ember, s tettei öncélúvá, Vagyongyűjtés lett az egyik legnagyobb kísértés Közben a világ elmarad, s elmúlik ifjúsága Értékeit elveszti, ami talán

Teljes bejegyzés »

Tavaszi szél

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »

Az első tavaszi nap

Beck Brigitta: Az első tavaszi nap   Mézízű zsongás libben A szirmok közt, S lobogva úszik el a fényben, Keresztül az egész városon, Melegen, puhán,

Teljes bejegyzés »

Kevélység

Kevélység A történelem peremére sodródott az ember mert vitára adta a fejét a teremtő Istennel Gondolta : meg tud egyezni a természettel majd hogy végleg

Teljes bejegyzés »