Én nem vágyom különb lenni;
Vállamra hulló gyöngyvirágot vigasztalni,
Anyátlan gyermekek anyja lenni,
Vállaimon őket hazacipelni.
Én nem vágyom különb lenni;
Magammal a dac kardját folyton hordozni,
Nyoma-tűnt lelkem hasadékait foltozni,
Mások elől a szót elorrozni.
Én nem vágyom különb lenni;
Az éjjel bukni, a hajnallal meghasadni,
Angyalokkal közös fészket belakni,
Pehelytollaimal a földeket tele szórni.
Én nem vágyom különb lenni;
Vadlovakkal kusza szeleket hajszolni,
Hosszú fürtű, lányos szeretőt rabolni,
Aztán meg lüktető karomban tartani.
Én nem vágyom különb lenni;
Én csak ember akarok lenni,
Köztetek, mint hű társ kelni,
Csillagokban elszenderedni.
Author: B. Penyling Braveheart
"Mindegyik történet egy láng a szívemben, és az a szív fekete lángban ég."
