Kezet fogtam Kronosszal,
már nem dacolok tovább,
végtelen hatalmával legyőzött,
megtört bennem az élet iránti vágy.
Nem a halál a valódi ellenség,
nem az elmúlás a lopakodó gyilkos,
bár a zord tél dermeszti a szívet,
a nyár melegsége újraéleszti azt.
Szeretem a reggelt arany ruhájában,
hosszú, ragyogó, fényes uszályában,
mégis magával ragad az este,
a fényesség nem ellenfele a sötétségnek,
Annak romantikus lelke
tüzes fényeket lehel az égre,
ellentétben egyesült egyek.
A boldogság a harmónia élménye
önmagában nem ad teljességet,
megbecsülni létezését
csak a boldogtalansággal lehet.
Így kap értelmet.
A gazdagság lélekkereskedelem,
vágyott sóvárgás szívekben,
a szegénység elől való menekülés háza
értéket teremt az érzelmek hamvára.
Vagy itt, vagy ott állsz,
az egyik vonz, a másik kizár.
Elfogadom
a reggelben az este apályát,
a tökéletességben a tökéletlenség marását,
a boldogságban a boldogtalanság ízét,
a gazdagságban a szegénység vérét.
De a part valahol összeér,
egybeolvad a mindenség,
apró homokszemekké lesznek,
üvegtestbe zárt pelyhek,
peregnek gyorsan lefele,
s ha az utolsó szem is leér,
az időnk itt véget ér.
Nem dacolok tovább,
elfogadom,
az idő a gyilkosom.
Nem látom soha, mégis érzem,
bármikor kiolthatja az életem.
Ó, én védtelen.
Author: Dr. Eisenhauer Virginia
Kilenc éves koromban csókolt homlokon a múzsa az életemnek egy igen nehéz periódusában. A versírás számomra nemcsak egy önkifejezési forma, hanem egy különleges földöntúli élmény, amelynek a segítségével ihlet formájában bizonyos üzeneteket tolmácsolhatok fentről a magam részére vagy a társadalom javára. Az általam írt versek mind úgynevezett lélekversek, melyek mély érzelmi töltettel egyetemes igazságokat hordoznak üzenetképpen a befogadó lélek számára. Életem igen korai szakaszától lehetőségem nyílt gyermekverseim megjelentetésére. Az általános iskolában irodalom tanárom javaslatára, aki egyben mentorom is volt, folyamatosan jelentek meg a verseim a Katedra című folyóiratban. A gimnáziumban, az iskola saját megjelenésű újságjában, szintén megjelent néhány versem. A gimnázium után 1998 és 2003 között számos pályázat eredményeként különböző antológiákban jelentek meg műveim az Alterra Svájci-Magyar Könyvkiadó Kft. gondozásában. A teljesség igénye nélkül: A szerelem ketrecében (1998), Első szerelmem…(1999), Gondolattánc (2000), Antológia (2000), Múzsák tükre (2002), Szótól szóig (2002), Ámortól pszichénkig (2003). Az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg A test csak puszta ketrec című antológia, amelyben a 2019. évi jogász pályázat eredményeképpen az Egyezség című versem megtalálható. Ezt követően 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában kiadásra került az első önálló verseskötetem, melynek címe A szavak lelkébe szállva. A versírás számomra egyfajta küldetés, egyfelől a gyönyörű anyanyelvünk ápolására és őrzésére tett...
