A szellem

A szellem.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

A nagy szoba ajtóját évek óta nem nyitotta ki senki, pedig több száz kép, festmény volt a szoba mögött mégsem mertek benyitni, mert az alagsortól kezdve mindenki félt belépni oda. Azt mondták ott egy szellem él.

Igaz látni nem látták még, de hallották és néha érezték jelenlétét. Főleg az éjszaka portás figyelt fel néha éjszakánként furcsa zajra. Olyan volt mondta sokszor, mintha valaki sírna.

Talán sírt is nem tudni, mert néha beázott a tetőtér, holott a tetőt új volt és az ács többszőr kijött megnézni, de nem értette ő se miért ázik be. Kereste a repedéseket a falban, de sehol semmi.

Biztos a szellem láthatatlan könnyei. Az ott dolgozók és az oda tévedők is féltek bemenni így egy idő után lezárták az nagy szobát.

Aztán egyszer látogatók jöttek egy nagy gyerekzsivaj töltötte meg az épületet, kirándulásból jöttek haza és még megálltak itt az épületben.

Az egyik kislány valahogy felment a nagy ajtós szobába és kinyitotta az ajtót, de ő is csak a képeket látta. A kislányt mindenhol keresték, mire megtalálták már majdnem este volt. Szerencsére nem esett baja.

A szelem azóta nem sír, mert a kislány megvigasztalta.

 

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »