Betűk vetélkedője

A betűk is csak olyanok, mint az emberek: szeretnek hivalkodni, fontoskodni. Na, meg aztán megelégelték, hogy az emberek csak úgy dobálóznak a szavakkal, egyeseket agyonkoptatják, raccsolnak, pöszögnek. Nem gondolnak arra, hogy a szavak hangokból épülnek fel, s minden egyes hangnak külön alakja, mondhatnám jelleme, önérzete van.

Ezért határozták el a betűk, hogy vetélkedőt szerveznek, így hívják fel magukra az emberek figyelmét. Helyszínül az Akadémia nagytermét választották, a zsűribe nyelvészeket és zenészeket hívtak meg.

A szabályzat szerint minden betűnek be kellett mutatkoznia, sorolva az érdemeit, fontosságát. Ellenérveket is megfogalmazhattak, versenytársaikkal szemben, természetesen, a jó ízlés határain belől.

A résztvevők között az: a, á, i, e, l, gy, zs, k, h, betűk szerepeltek. Elsőként az a- á páros jelentkezett, és nyomban indokolták is, hogy miért együtt vállalkoznak a megmérettetésre.

-Tisztelt Közönség! Mi annyira hasonlítunk egymásra, hogy külön- külön nem sok újat tudnánk mondani magunkról. Először is az alakunkról —kezdte az a— ami szabályos tojásdad, maga a teljesség, a tökély. Már a csecsemő a mi alakunkat formázza ajkaival a legelső szavak kiejtésekor: anya, apa. Az ABC-ben is az első két helyen szerepelünk, ami kétségtelenül bizonyítja fontosságunkat, fűzte hozzá az á.

-Ha Önök, állításuk szerint, alig különböznek egymástól, akkor a következő szószerkezetek jelentése „a maga számára” és „a maga szamara ”ugyanaz? Nos? Ezt a kérdést az irigység csalta ki az I-ből, mivel titokban ő is szeretett volna kisé teltebb alakot. És azzal sem dicsekednek, hogy a hangzásuk milyen sötét, egyenesen nyomasztó. Hah!

-Mit piszkálódik itt ez a pipaszár?—dohogott sértődötten az á.

Az elnök önmérsékletre szólított, és megadta a szót az I-nek.

-Kérem tisztelettel, az elhangzott gúnyos megjegyzés ellenére, én igenis büszke vagyok az alakomra, az egyenes tartásomra. Én nyílt jellemű vagyok, ezért minden ajtó megnyílik előttem, a szívek is megnyílnak, benne vagyok a virágnyílásban is. Ha nem lennék, megszűnne maga az írás.

Elégedett morajlás hallatszott a teremből.

Most az l következett. Úgy lejtett végig a pódiumon, mint egy igazi balerina. Valósággal lebegett, libbent, illant. Minden mozdulata csupa kecs’, csupa dallam. —Tagadhatatlan, hogy egyik legmuzikálisabb hangunk, jegyezte meg valaki a Bizottságból. A költők is szívesen eljátszadoznak vele. Az alakja is bájos, nyúlánk.

Az e, fontossága tudatában, magabiztosan lépett színre . Azzal kezdte, hogy a statisztikákból mindenki tudja, hogy a magyar szavakban ő fordul elő a leggyakrabban, ennél fogva ő a legfontosabb betű. Ha nem lenne, nem volna levegő, ember, sőt maga az élet sem.

—Ah, egyenesen világkatasztrófa lenne, hangzott egy epés megjegyzés a versenyzők irányából. Sőt, éhes egér sem lenne, amelyre annyira hasonlít a farkincájával, és nem hangzana a nyelvünk kecskemekegésnek.

Az elnök már-már türelmét vesztve mondta: —Nem szeretném, hogy a betűk vetélkedője a betűk háborújává fajuljon. Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat!

A gy-t szólították, akiről már a fellépésnél látszott, hogy roppant kényes az alakjára. Pördült is párat, mielőtt megszólalt volna.

—Úgy vélem, elég, ha csak olyan szavakat sorolok. mint gyöngy, gyönyörű, gyermek, gyémánt, amelyekben minden szépség és minden érték benne van, és amelyekben a jelenlétem szükségszerű. Az alakomról nem is szólva, amely a gyöngyvirág, a gyöngyszem hasonmása. A nyelvész urak helyeslően bólogattak, és kérték a zs hangot. Ahogy megszólalt, egyből megtelt a terem zsongással A vájt fülű zenészek átadták magukat a pillanat varázsának. A zs csak zsongott, zsolozsmázott, zsibongott. A közönség már biztosra vette, hogy a  zs vagy a gy viszi el a pálmát, amikor a k idegesen közbeköhögött.

-Kérem, kérem, kezdte az: valóban szép lenne a világ, ha minden csupa gyönyör, gyöngédség, zsongás lenne, de keményen ki kell állnunk magunkért, kereken ki kell mondanunk az igazságot. Szavai késként hasították a levegőt.

Nézzük csak az előttem szólalókat: A gy hang olyan szavakban is előfordul, mint a gyalázat, gyűlölet, a zs pedig a zsarolás, zsába, zsebtolvaj. Gondolom, ezekből a szavakból szívesen kihátrálnának. Másik megjegyzésem az előző két versenyzővel kapcsolatban az, hogy önmagukban korántsem lennének ennyire hangzatosak. A g-nek, ha nem lenne mankója az y, amely meglágyítja, úgy görögne, mint az elgurított golyó. A z se zsongana önmagában, csak zúgna, mint a légy. Egyszóval, ketten érnek egyet.

-Ha, ha, ha, nevetett fel a h. Nem lehet komolyan elviselni ezt a sok öntömjénezést, dicsekvést, pózolást, gúnyolódást. Rajtam kívül valamennyi hang ejtésekor az emberek grimaszolnak, nyelvüket nyújtogatják, míg én csak kisurranok a résen a levegővel, és máris ott vagyok, ahol egy kis vidámságra, nevetésre van szükség. Mert humor nélkül nem ér semmit az élet.

Ezzel a megállapítással a Bíráló Bizottság tagjai is tökéletesen egyet értettek, és egyhangúan a h-nak ítélték az első díjat.

.

Vargyas Rozália
Author: Vargyas Rozália

Vargyas Rozália vagyok, 2022 óta az Irodalmi Rádió szerzője, amit nyugdíjas éveim ajándékának tekintek. Jó érzés egy ilyen nagy, befogadó közösséghez tartozni, akik figyelnek egymásra, olvassák, hallgatják egymás írásait. Gyakorló magyartanárként a diákjaimat ösztönöztem pályázatírásra, és most nyugdíjasan én magam próbálkozom vele. Notórius pályázatíró lettem, amit meg is írtam egy paródiában. A nem remélt sikereim késztetnek a folytatásra. Az Anyanyelvápolók Szövetségének három pályázatán értem el jó helyezéseket: a Családi örökségünk — 2. díj; Öltözékünk — bronz minősítés; Az én Petőfim— bronz minősítés; A Gyermekjóléti Alapítvány és a Mécs László Irodalmi Társaság Erdélyi csillagok című pályázatán — 3. díj. Ezidáig 14 antológiában és három e-könyvben jelentek meg verseim, illetve novelláim az Irodalmi Rádió, az Élő Irodalom-Élő Könyv, Anyanyelvápolók Szövetsége, Gyermekjóléti Alapítvány és a Kalamáris Kiadóknál. Ami folyamatban van: a Napút Online négy írásomat fogja közölni. Örülök szerzőtársaim sikereinek egy-egy kötetük megjelenésekor, érdeklődéssel hallgatom a könyvbemutatókon és más rendezvényeken készült hangfelvételeiket. A szerkesztőknek további sikereket kívánok tehetségkutató munkájukban.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »