Fáj

Nagyon, de nagyon.. Meg kell tenned.

Ne tétovázz! Engedd hát, szálljon tovább.

Aki igazán szeret, elenged..

Fátyol töri meg derűs orcád, váratlan jött régóta lebegő kardunk és szeli ketté öröklött esélyét vágyunknak. Hagyom..

 

Fáradt vándor, ki némán felidézi ifjú önmagát, kaján mosolyra derül, mikor eszébe jut Szerelme.

A folyóba néz és elretten …,  fogatlan, ráncos, orra görbe. Hogy lehet?

Nemrég még lovagolt, küzdött imádott kedvesért.

Ő szalaggal homlokán csókot ígért, csillogó szempárja a Napot hozta el.

Áldott volt tekintete, mesebeli, gyönyörű..

 

Nézz fel, nem teheted, engedd, hisz menni akar, oly balga, oly makacs.

Fájdalom, régi kalpagom, még nem tudja, a végén nem várja jutalom.

Mit elszalaszt zöld szeme, nem váltja meg semmi sem..

Úttalan utakon, poros szívű fájdalom.

Időnként felpillant az égre, könnyes arccal félve,

lopva Menedékre gondolva, tovább oson a vadonba.

Oktalan remény, földig rombolom ma még!

Nem kell az óhajod, nem kell a szánalom!

Hősi halált a könyvek közé, ne tudja senki sem..

Szívem már nincs, csak létezem..

Óra, perc, örökkévaló, ha senki sem lát.. fáj nagyon!

 

 

2022.11.03

 

Horváth Attila

 

Horváth Attila
Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 54 éves leszek nemsokára. Hol is kezdjem? Hihetetlen, hogy blogszerzőnek jelentkezem / és immár 2.éve itt vagyok/ Nem írok verseket, csak néha megengedem magamnak, hogy az érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Annyi nagyszerű író, költő van kishazánkban, illetve csodálatos elődök kötetei a polcokon, hogy kerülök én képbe? Mondhatnám, ez lett megírva, csak nagyon messze kalandoztam. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, de vágytam, hogy olyan jó lenne ezt a napra vinni, kicsit megmutatni. Időnként írtam, ezt azt, tetszettek is, meg nem is. Csak jó volt látni, a folyamat maga, az fogott meg, sose tudom mi lesz belőle, amikor elkezdem. Ez nekem olyan felszabadító érzés, én, a tervező, figyelő, elemző mérnök színeket keresek a hangok közt, valamint mozdulatot a tárgyakban. Váratlan volt ez a lehetőség. Amint megírtam az Éjjeli tanúság verset, elolvastam, majd jött egy sugallat, de jó lenne, ha mások is látnák. Ennyi év alatt, már megtanultam, vállaljam, ha érzéseim által ismeretlen utakra tévedek. Igen ilyen vagyok, romantikus, érzékeny. Nagyon sokáig nem mertem, nem vállaltam fel, de az Élet a tanító: Vigyázz, ez nem Te vagy! Pesten élek, néha mesélek, váratlan jött alkalomra, kezem adom,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Teli a szatyor

Rózsa Iván: Teli a szatyor (Három haiku) Import zöld banán; Magyar tej, magyar tehén: Van is még talán. Nagybevásárlás Hónap végéig kitart, Szűkös a keret.

Teljes bejegyzés »