Kiskirálylány

Fotó: Hoffmann Miklós

Kiskirálylány

 

Amikor időm engedi, kisétálok a Dunához, a Korzóra. Leülök a Kiskirálylány szobrához közeli padok egyikére. Kényelmesen hátradőlök, és várakozom.

Balra az Erzsébet híd, a Gellért hegy, szemben a Tabán, jobbra a Budai várnegyed és a Lánchíd. Mindig ott vannak, számomra időtlen idők óta. Ahogy az életek, emlékek is itt keringenek a Korzón.

Gyerekkoromban nagyapámmal sokszor sétáltunk erre, azt mondta, itt hagyta a fiatalságát. Sokszor meg is találta, mert mások is itt keresték mindazt, amit együtt átéltek. Néha évtizedek eltelte után leltek egymásra: szerelmek, barátok, diák-, és katonatársak. Szerettem ezeket a véletlen találkozásokat, amikor pár szó után engem is magához ölelt az elmúlt század.

Diáktársaimmal rendszeresen csatangoltunk itt, kerestük önmagunkat, és hallgattuk egymás történeteit. A papa ismerősösei lassan elvesztek az időben, csak a Duna folyik rendíthetetlenül tovább. Nyárból ősz, a télből tavasz lesz, és azon kapom magam, hogy már én is az emlékeimet keresem itt,   a Korzón. Szerelmeket, barátokat, osztálytársakat, munkatársakat, ismerősöket.

Sőt többet: mások emlékeit, történeteit, életünk és történelmünk sokszor zavaros töredékeit, melyek mind elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak. Miközben a Duna hömpölyög tovább, felette ívelnek a hidak, a hegyek mozdulatlanul őrkődnek, és előttem a Kiskirálylány ücsörög a korláton, minden változatlannak tűnik, pedig semmi sem ugyanaz.

Egyszer csak letelepszik valaki a mellettem lévő padra, és hallgatom a történetét…

 

Laczkó Ilona Adél

 

 

 

Laczkó Ilona Adél
Author: Laczkó Ilona Adél

Budapesten születtem. Gyerekkoromtól szenvedélyem az olvasás, majd gimnazistaként társult hozzá az írás szeretete is. Jogászként harminc évet dolgoztam a közigazgatásban Nógrád majd Somogy megyében. A sorsom egy évtizede olyan irányt vett, hogy most végre lehetőségem van azt írni, amit mindig is szerettem volna. Eddig három regényem jelent meg (Helena Ladisla: Újratalálkozás az Adriánál, Villámok Endréd felett és Az ellopott ötösök). Számos antológiában szerepelnek novelláim. 2018-ban a Villámok Endréd felett c. regényem az Atlantic Press Kiadó Női regényírók pályázatán, egy tárcanovellám pedig a 100 szóban Budapest pályázaton a legjobb 12 közé került, a SiópArt magazin novellapályázatán pedig 3. helyezett lettem. Egy éve elindítottam az 1 fotó 1 flekk online novella sorozatomat, melyek közül kettő helyet kapott N. Kósa Judit: Nagykörút című könyvében is. Rendszeresen jelennek meg könyvajánlóim az Olvassbele Kultúrakirakatban. Írásaim történelemről és a benne megélt emberi sorsokról szólnak.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Teli a szatyor

Rózsa Iván: Teli a szatyor (Három haiku) Import zöld banán; Magyar tej, magyar tehén: Van is még talán. Nagybevásárlás Hónap végéig kitart, Szűkös a keret.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: „Őrök” a vártán

Rózsa Iván: „Őrök” a vártán Gazemberek mondják emberekre, hogy gazok… Igaz embereknek védekezniük kell, míg azok… Továbbra is hazudoznak, henyélnek, dőzsölnek… A vártán meg Sátán

Teljes bejegyzés »