Nos, itt vagyok barátném
Tanácsodra kertemet művelém
Hallom kacagó szavad,
„Enyém meddig marad parlag!”
Gyomláltam a pimpós ágyást
Kivágtam az acat szárát
Kapáltam a port, hogy útálom
Kedvedért még ezt is megcsinálom
Bárgyú kis vers ez itt,
Mint csenevészek a zöldek legott
Pimpó, mint írom
Nem betegség a boron
Rózsalonc, gyertyán, borsófa
Nevét sem tudom, mennyi kis bokrocska
Húznám őket, hogy nagyra nőjenek,
Kedvünkre bujaságukkal legyenek
Te ültetsz, én locsolok
Én gyomlálok, te gereblyézel
Te elfáradsz, én megmosdatlak
Együtt lüktetnek perceink
Author: Hajdú László
Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni