Apák napja

Nagykabát, sapka, sál. Kesztyű nem volt rajtunk a november esti hidegben. Nem mintha nem lett volna rá szükség, csak az éppen el volt éppen kallódva. Ahogy mindig. Sokáig nem bírták a gumin, ami a nagykabát ujjába volt befűzve. Csak az orrunk hegye látszott ki, mert nem csak este és hideg, hanem jeges eső is volt. A hatórai hitoktatásból mentünk haza, hárman, testvérek. Két fiú, egy lány. Én voltam a legnagyobb, az öcsénk a legkisebb.

Ismerős zaj ütötte meg a fülünket. Monoton motorzúgás, amibe néha sivító hang is vegyült. Olyankor a motor fordulata is felgyorsult.

Másnak nincs ilyen traktorja a városban, csak nekünk. Valóban, egy udvarban megláttuk apánkat és a segédjét, ahogy a rönköket darabolják kisebb méretűre. Csak egy gyenge villanykörte segítette az esti látást, ami a fűrészgépre volt lógatva.. A házigazda és felesége is ott tüsténkedtek, a ledarabolt tűzifát, hordták el és rakták csinos rakásba.

Viijj, Shihh! Dolgozott a gép, csak úgy hányta a szikrát a szalagfűrész, ha elkapott egy csomót az akácfarönkben. Milyen csoda látvány volt az a gyerekszemnek!

Felálltunk a kerítés lábazatára, csupasz kezünkkel a tűzforró, fagyos kerítést markolva, büszkén néztük a sürgő-forgó embereket.

Ez a mi apánk!

Észrevettek minket, anélkül, hogy egy pillanatra is lazítottak volna a munka ritmusán, intettek a fejükkel, hogy menjünk be a nyitott kapun. Nem kellett minket félteni, tudtuk, hogyan kell a gép közelében viselkedni. A vékonyabb ágakat – amiket elbírtunk, meg azokat is, amelyeket alig – büszkén cibáltuk ki a halomból és adtuk a munkaasztalra. Korábban is csináltunk már ilyet.

Mikor végeztünk, öcsénket apánk az ölébe vette és a traktorral vitte haza. Mi ketten a húgommal, hazasétáltunk.

Otthon anyánk már főzte a krumplit a cserépkályha vaslapján. Egy másik zománcos piros lábasban a teafű ázott. Semmi szabályosság. Sem teatojás, sem öt perc. Csak úgy beleszórva a grúz tea a kotlába, amiben tegnap még paprikás krumpli főtt. Cukor bőven, citrom egyáltalán nem. Citrompótló.

A forró krumplit magunknak kellett megpucolni. Attól jól átmelegedtünk. A héjában (hajában) főtt krumplit akkor szerettük igazán, ha az üstből csenhettük ki, amiben a disznóknak főtt. Főtt kukoricából is azt kedveltünk, ami a libatöméshez készült.

Apánk kislábasban zsírt melegített. Kistányérban sót és paprikát kevert össze. Ez a kettő az ő reszortja volt. Ő érezte, mikor kellően meleg a zsír és ő tudta a parika-só helyes arányát is.

Míg vacsoráztunk, a tűzhelyen megmelegedett a mosdóvíz is. Nem volt miért sokáig ébren lenni, reggel apánknak mennie kellett a gyárba. A favágás délutáni munka volt.

Minden nap megszámolom, mennyim van még a hatvankilenc évig.

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Charlie felmond

Charlie csöppet búslakodva indult vissza a bázisra, miután hat órakor befejezte a porszívózást a Pierre családnál. Ahelyett, hogy beparkolt volna feltölteni magát a dokkjába, sietve

Teljes bejegyzés »

Az éttermi végrehajtó

  Egyetlen egy dologra összpontosult minden: az időre. Gazdálkodni kellett vele, spórolni, be kellett osztani, mert minden perc számított. Nem lehetett már pazarolni. Ami csak

Teljes bejegyzés »

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »