Büntet az Úr és sújtja világunk, mit hoz a holnap?
Élni, ha jól akarunk, merre kisérjen a sors?
Írja a Biblia: Várhatjuk, hogy eljön a végzet.
Fél, aki rosszat sejt, látva a vészjeleket.
Tűzvész, járvány, éhség, árvíz, mind, ami rombol
Pusztul hát a világ, ellene mit tehetünk?
Óvjuk a Földet jobban! Védjük a környezetünket,
Most cselekedjünk, mert végzet a késlekedés.
Járvány terjed a Földön, gyorsan támad a vírus.
Bárkit elérhet a baj, jó, ha megóvja magát
Bárhol is éljünk, könnyen fertőz.
Fő a vigyázat!
Sok a mutáns, ami még, könnyen átalakul
Tartsunk távolságot! Használd mindig a maszkot!
Kórház főkapunál, áll aki várja sorát.
Messzire száll el az éjjel. Indul a reggeli műszak.
Kórterem ágyán még éjjeli lámpás ég.
Izzadt párnák, lázas mellkas, suttog a sóhaj.
Vasszekrény tetején, áll egy csorba pohár
Pár ember még alszik, s van néhány aki olvas
Némelyik ágyon már, ott van az új takaró
Platán fákon ringnak az ágak, körben a parkban.
Békés, csendes a park. Tudjuk e közben, hogy
tombol a járvány, pusztít a bolygón. Győzni nekünk kell!!
Reszket a vírus ezért, s joggal félti magát
Folyjon az oltás, bővül a vakcina, nő a hatása.
Fárad a nővér és, még is hajtja magát.
Tudja a dolgát, végzi a munkát nagy türelemmel.
Lassan múlik a nap, sürget a tennivaló.
Várjuk azt az időt, hogy végleg szünjön a járvány.
Elszomorít az a tény, túl sok lett a halott.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
