Mi bajom?
Semmi. Játszom.
Színház az egész világ,
és színpad az arcod, ha belelépek.
Hamlet vagyok:
fiatal és nemes, küldetésem tiszta,
erkölcsöm béklyó. Elnyúlva fekszem;
ágyam alól támadásra kész teendők pocsolyája
terjed, mint a morrizonzkettőben a húgy.
Felajzott spleen-íjak céltáblája szívem,
tétlenségtől lüktet fejemben a vér.
Macbeth vagyok:
tudom, hogy elbasztak. Happy-endem megírva
a rivotril hangyabetűs Bibliájában;
és azt mondják, nem vagyok önmagam.
Elnyúlva fekszem; körülöttem sorsom cafatjai;
meg-megremeg kezem, apróbbakra tépem.
(Ott marad úgyis).
Ophelia vagyok:
kiszerettem önmagamból végleg. Most
MCR-t hallgatok, mintha
csak játszanám ezt az egészet.
Elnyúlva fekszem; és elképzelem, hogy
még árthat nekem a biosz kettes
még fájhat, ha nem hív el randira az a segg,
és nincs ott a léten a 3D-filter.
Lear vagyok,
és bár ne lennék.
Bár ne lennék.
Néha tényleg csak ennyi.
(Holnap majd felkelek
motiváltan, és sminkelek,
és megmosom a fogam;
és ahogy jött ez az egész,
úgy is megy el; talán elviszi a szelektív
vagy műszakot vált,
vagy kiosztják valaki másnak).
Author: Tóth-Palásthy Luca
Óvodás koromban megtanultam csúnya krikszkrakszokkal írni, aztán úgy maradt... Mára papíron filológus vagyok, ha valami fáj, akkor költő (ha pedig azt akarom, hogy másnak is fájjon, akkor hobbiesztéta). Többek között Shakespeare, Tolkien, Bulgakov, Hesse, Pilinszky és T. S. Eliot tántoríthatatlan rajongója vagyok. Két regényem van tervben, de őket még metszegetem és locsolgatom egy kicsit. Itt összefoglaltam, hogy hol találsz még meg: https://laerthels-workshop.blogspot.com/p/kapcsolat.html