Eltévedt sirály jajong
a Nyulak szigete felett,
százkarú tűz-tárcsa a Nap.
Utolsó csápjai simogatják
könnyeink fodrait;
és a Hableány sem fulladt még bele…
Ilyen volt vajon?
Olajfoltként terjed a sötétség
szellemvárosból a fény felé:
eltévedt pille, megpihen.
Szépkorú halogén pislog
repedezett szovjet falakra;
és egy rákkeltő szippantással
élőhalott, nyelem a füstös fényt.
Ilyen volt vajon?
Magány-bűz.
Hasadt felszín alól
csótányok rajzása;
részeg bókok szilikon-torzók
domborműveire.
Vért hánysz: karmazsin ecsetvonással
fest ránk glóriát a nap –
Ilyen volt aznap, amikor meghaltál?
Author: Tóth-Palásthy Luca
Óvodás koromban megtanultam csúnya krikszkrakszokkal írni, aztán úgy maradt... Mára papíron filológus vagyok, ha valami fáj, akkor költő (ha pedig azt akarom, hogy másnak is fájjon, akkor hobbiesztéta). Többek között Shakespeare, Tolkien, Bulgakov, Hesse, Pilinszky és T. S. Eliot tántoríthatatlan rajongója vagyok. Két regényem van tervben, de őket még metszegetem és locsolgatom egy kicsit. Itt összefoglaltam, hogy hol találsz még meg: https://laerthels-workshop.blogspot.com/p/kapcsolat.html
