Mosolyod könnyeket csal szemembe.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Mosolyod könnyeket csal szemembe.
Tudom, hogy csalás van szívedbe.
Árulás a lelkedbe.
Mosolyod álarc mögé bújtatod így igazi énedet senki se látja.
S szívemet magára hagyod.
Mosolyod könnyeket csal szemembe.
S lehull a lepel, örökre.
Megáll az idő s vele együtt az élet, nincs több remény.
A rózsa eléget.
A kín elszáll, a remény tova.
S szívem parlagon hever.
Mosolyod könnyeket csal szembe.
Remegő kezekkel fogod meg arcomat.
Remegő szíveddel kéred csókomat.
Remegő rímekkel rímelek e sorokat.
S a végén könnyes szemekkel zárom-e sorokat.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
