Engem néz, milyen árván, némán.
Ifjú szívem talál benne énrám,
S emlékek varázsa eszmél.
Fénye átkarol még éji sétán.
Titkos, letűnt álmunk őrzője.
Mandula szemeid útvesztője,
Érted csókolt csókok hevének.
Tegnapi csodánk bús szemfedője.
Hallgatag keringője libben.
Mosolyod még mának megőrizzem,
Messzeséged zajos csendjében.
Hajnalfény lobban a hegygerincen.
Holdunk nézem tűnődve, félve.
Sárgult rímek, sorok, megbékélve
Őrzik pillanat csoda – szobrát.
Alakod ívét még napba tépje.
2023.01.25.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.