Szívemnek hajnala, szép virágszál, Kinek hangjára a világ lecsendesül. Emlékszem, régen még imádtál, Így reménykedem, szíved megenyhül. Szívem, kérlek, vigyázz rám jól, Ne légy tőlem sose távol. Hiányod ölne, akár a kivont kard, Ezért vesztemet ne akard. Kedves arcod, akár a ragyogó nap, Tested oly kecses, mint a rohanó őz. Szólj hát, mondd, hogy lesz holnap, Különben bennem a bánat tetőz.
"írj úgy mint a jó írók, és élj úgy, mint a jó emberek"
Elfordultál mellettem az ágyban. Most már olyan vagy, mint egy kagyló, De nem hiába, Ez így a jó. Lehetek én a nagykifli, Te pedig
Én mondom, hiába minden: egy csillogó prizmán át sem mutat a világ jobban annál, amilyen valójában… Author: Barna Benedek
Lennék az, vagyonnal tele, Minden atom, minden tárgy; körülötte. Lennék, azért, hogy egy pillanatra csodáljon, S azokkal a szemekkel, egy pillanatra új életet adjon.
A vándor A hatalmas erőkkel támadott, több mint fele területén megszállt, szerencsétlen Avarországban élő, egyszerű emberek folytatták tovább az életüket, ahogy azt tudták. Az a
Régen a Margitszigeti Nagyszállóban dolgoztam és mint ifjú segéd, sok apró élet-morzsát csipegettem fel. Ha akartam, ha nem. Ha csinos lányok jöttek, természetesen rögtön a
Gyönyörű nyári nap volt a Dunán. A csapat reggel hétre érkezett a Római-parti csónakház elé. Evezősök voltak és háromnapos táborba készültek Visegrád alá, a Szentendrei-sziget
