Mennyi pillangó szálldos itt benn,
Úgy érzem, szállok ott fenn.
Azt hiszem, ez szerelem lészen,
Szerelmem túlmutat bármi kéjen.
De sötét éjen át mi rejtőzik,
Ármány, bú ejtőzik.
S felvillan egy kés,
Mely szívembe mély lyukat vés.
S e lyukat átragasztom rád,
Hogy így lett vége, ez kár.
Rég mily boldogok voltunk,
Soha nem feledkezem meg rólunk.
Kedves emlék,mi itt maradt,
Szívem most már csak egy lakat.
Vár rám valami új,
Végre nem nehezíti szívemet a súly.
Author: Fanni
"írj úgy mint a jó írók, és élj úgy, mint a jó emberek"
