Elkéstem már szeretve szeretni.
Múltamnak hulló álomban törtetni.
Csók – bíborpalástom szép varázsa,
Mélyül csendemen, mint savak marása.
Szép vágyak őszi hullása omlik,
Avar lágy ölében búvik, búcsúzik.
S álmot szőnek lágyan pelyhes havak,
Szépségük széled, mint erdei vadak.
Köszönöm mégis durcás csókjaid.
Megőrzöm mának bomló darabjait.
S mint betűkkel rajzolt életképek,
Tegnapi mesék bennem s benned élnek.
Alakod csodás mása megmarad.
Tárnám mély csendjében pihen általad.
S mának lebben szép – fekete leplen,
Kiért dobbant múltam holnapért szebben.
2022.12.22.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
