Szeretsz utazni?

Szeretsz utazni?

Szeretsz utazni? Jönnél e velem?
Igen? Akkor jer fiam, gyermekem.
Állj itt a peronon, így, mellettem szépen.
Mindjárt jön a vonat, a hangos, hirdeti éppen.
Várj csak. Mi az? Nem hallom rendesen.
Ja értem. Ez nem a miénk. Egy IC suhan át, s azt közli lelkesen.
Jön már. Láttod? Hogy robog tova.
Ám, érkezik vonatunk. S ott áll, a forgalmista, készen inditásunkra.
S ki idáig utazott. Az most búcsút int a Mávnak.
Ellegáns egyenruhában, a kalauzok már csak jelzésre várnak.
Fehér zöld tárcsája már kéri is a jelzést.
S mikor megkapja, függőleges mozgásba folyova, kezdi a menesztést.
Közben a személyzet, a fedélzeten újra.
Üdvözlés után, már zebrával kezében, indul útra.
Új felszállók jegyét, berletét, kéri kedvesen.
Kedvezmény. Ellenőrzi s megy tovább illedelmesen.
Közben, repül a táj, szemünk az ablakra tapad.
Az állomás már a múlt, rég mögöttünk maradt.
Falvak és városok,tanyák, közel s távol.
Hegyek, folyók, tavak, vagy csak egy vad, ki a fák közt táncol..
Hogy mit? Hogy csak ennyi a kalauz munkája?
Nem. Dehogy. Az ő felelőssége a vonat és utasok biztonsága.
Fűtés, világítás plusz menetirány tábla.
Ajtózárás, minden, hogy működjön a vonat, indulasra várva.
S persze ha útközben, bármi ha történik, az ő dolga intézni.
Baleset, dohányzás, vagy ha rosszul lesz egy néni..
Igen. Kereskedik, jegyet is adhat..
Hivatását szereti, s ezért egy életen át tanulhat..
Hozzánk is ide ér. Annyit mond. Jövök egy pillanat.
Visszatér, kezel s már indul is, nem marad.
Nézd csak! Milyen szép szarvas, az izgalom, megragad.
Így merülünk ismét a kinti világba.
Ocsúdni kék, megérkeztünk a végállomásra.
Leszállunk, menjünk, van tömeg rendesen.
Látod a kalauzt? Még dolgozik lelkesen.
Kezében már ott van, zárjelző tárcsája.
Vonat végére teszi, a szabály így kívánja.
Így jelölik nálunk, plusz két vörös fénnyel.
Majd mesélek még. Most menjünk, pozitív reménnyel.

2022. 02. 07.
Felföldi Lajos

Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...