Szeretsz utazni?

Szeretsz utazni?

Szeretsz utazni? Jönnél e velem?
Igen? Akkor jer fiam, gyermekem.
Állj itt a peronon, így, mellettem szépen.
Mindjárt jön a vonat, a hangos, hirdeti éppen.
Várj csak. Mi az? Nem hallom rendesen.
Ja értem. Ez nem a miénk. Egy IC suhan át, s azt közli lelkesen.
Jön már. Láttod? Hogy robog tova.
Ám, érkezik vonatunk. S ott áll, a forgalmista, készen inditásunkra.
S ki idáig utazott. Az most búcsút int a Mávnak.
Ellegáns egyenruhában, a kalauzok már csak jelzésre várnak.
Fehér zöld tárcsája már kéri is a jelzést.
S mikor megkapja, függőleges mozgásba folyova, kezdi a menesztést.
Közben a személyzet, a fedélzeten újra.
Üdvözlés után, már zebrával kezében, indul útra.
Új felszállók jegyét, berletét, kéri kedvesen.
Kedvezmény. Ellenőrzi s megy tovább illedelmesen.
Közben, repül a táj, szemünk az ablakra tapad.
Az állomás már a múlt, rég mögöttünk maradt.
Falvak és városok,tanyák, közel s távol.
Hegyek, folyók, tavak, vagy csak egy vad, ki a fák közt táncol..
Hogy mit? Hogy csak ennyi a kalauz munkája?
Nem. Dehogy. Az ő felelőssége a vonat és utasok biztonsága.
Fűtés, világítás plusz menetirány tábla.
Ajtózárás, minden, hogy működjön a vonat, indulasra várva.
S persze ha útközben, bármi ha történik, az ő dolga intézni.
Baleset, dohányzás, vagy ha rosszul lesz egy néni..
Igen. Kereskedik, jegyet is adhat..
Hivatását szereti, s ezért egy életen át tanulhat..
Hozzánk is ide ér. Annyit mond. Jövök egy pillanat.
Visszatér, kezel s már indul is, nem marad.
Nézd csak! Milyen szép szarvas, az izgalom, megragad.
Így merülünk ismét a kinti világba.
Ocsúdni kék, megérkeztünk a végállomásra.
Leszállunk, menjünk, van tömeg rendesen.
Látod a kalauzt? Még dolgozik lelkesen.
Kezében már ott van, zárjelző tárcsája.
Vonat végére teszi, a szabály így kívánja.
Így jelölik nálunk, plusz két vörös fénnyel.
Majd mesélek még. Most menjünk, pozitív reménnyel.

2022. 02. 07.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »