A teve és a vándor

Beck Brigitta: A teve és a vándor

 

Három napja ment a vándor egy tevével,

Szomjasan, fáradtan a Rejtélyek Sivatagában,

A homokszemcsék kergetőzve játszottak a széllel,

Nem volt egy csepp víz sehol a határban.

„Vándor, vándor, szállj le rólam – szólt a teve –

A lábam nem bír vinni téged, három napja megyek vele,

Fordulj vissza kérlek vándor, elgyöngült már rég a lábam,

Nincsen itten sehol forrás a Rejtélyek Sivatagában!”

 

Leszállt a vándor és a teve mellett folytatta útját

Újabb és újabb homokdűnéken át,

„Meg kell találnunk a Boldogság Kútját,

Gyere hű tevém, mennünk kell tovább!”

„Vándor, vándor, megyek már, megyek!

Nézz oda, a távolban zöld hegyek,

Lábuknál ragyog egy édes vizű tó,

Siessünk vándor, mielőtt eltűnik a jó!”

 

Ment még egy napot a vándor a tevével,

Szomjasan, fáradtan a Rejtélyek Sivatagában,

De a tó s a hegyek elillantak a széllel,

Nem volt egy csepp víz sehol a határban.

„Vándor, vándor, délibáb volt csupán,

Ne kajtassunk kérlek hazug álmok után,

Vándor, vándor, gyönge már a lábam,

Nincsen sehol gyönyörű forrás a Rejtélyek Sivatagában.”

 

„Meg kell találnunk a Boldogság Kútját,

Odanézz tevém, a távolban egy angyal!”

Egy aranyhajú leány állta el a vándor útját,

De távolodott minden pillanattal.

„Fordulj vissza vándor, nem ered itt forrás”-

Az angyal szájából édesen hangzott a csalódás,

„Fordulj vissza vándor, mielőtt újra itt az este,

Ha hazajutsz élve, az igen nagy szerencse.”

 

„Várj angyal, ne tűnj ilyen gyorsan el!”

-Szaladt a délibáb után a vándor.

„Vándor, vándor, az az angyal nem felel,

Csak egy látomás ő a Rejtélyek Sivatagából!”

Mondta a teve, majd lerogyott a homokba

És a vándorral együtt könnyeit ontotta,

Színes virágok nyíltak könnyeik nyomán,

S örökkön örökké vándoroltak a Boldogság Kútja után.

(2023. 01. 28.)