Népirtás

Népirtás.

Aratott a bűn a századok alatt,
Sorban születtek a zsarnokok
A népirtások voltak kéjes tetteik
Hisz hatalmukat ezzel könnyen elnyerik

Az ember tudata lassan fejlődött
Ám sajnos nem ért fel olyan fokra
Hogy a teremtést értelmezni tudja
Az együt élésnek mi az egyetlen módja

A testvéri szeretet elveszett szótárából
A legkisebb zördülésre is kikelt magából
S akár apró pénzért is fegyvert ragad
Így harcuk mezején csak hullahegy marad

A digitális világrend burjánánzása mellett
A gondolkodás csaknem feleslegessé vált
Csak a mának élés, az élvezetek hajszolása
A hatalom birtoklása lett éltének elvárása

Lassan a világháború küszöbéhez érünk
Ádáz, gyilkos harc dúl Európa küszöbén
Hullahegyek tornyosulnak szerte Ukrajnában
Fegyverarzenál zúdul szörnyű bosszúvágyban

Aki most békére gondol bűnös alávaló
Aki fegyvert nem küld az aljas áruló
Küldd csak a csatába az élet nem érték
A fegyver áldozat ma már az a mérték

Lasszóval, hálóval gyűjtik fiataljait
Kárpátalján,a kisebbségi magyarnak
Az elesettek temetetlen holtak maradnak
Hűtőkocsiban tárolják emlékül a családnak

Ilyen aljas szégyen nem volt a világban
A tettesek eltünnek majd a történelem sodrában
De a fájdalom itt fog maradni a nemzet lelkében
Vigaszt sohsem talál majd a fájó emlékezésben.

Bűnös és egyben áldozat volt mindkét agresszor
S háborút kiváltó okokkal semmi nem magyarázható
Nem ártatlan a megtámadott,a vélt bűntelen áldozat
A lassú népirtás a magyarság elűzéséhez tartozott

Nyelvében él a nemzet, ennek ostoba eltiprása
A kisebbségi jogfosztottság az iskolák bezáráse
A lengyelek bosszúvágya, a németek fasizálódása
Mind Krisztus tanainak Európában lábbal tiprása

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »