Népirtás

Népirtás.

Aratott a bűn a századok alatt,
Sorban születtek a zsarnokok
A népirtások voltak kéjes tetteik
Hisz hatalmukat ezzel könnyen elnyerik

Az ember tudata lassan fejlődött
Ám sajnos nem ért fel olyan fokra
Hogy a teremtést értelmezni tudja
Az együt élésnek mi az egyetlen módja

A testvéri szeretet elveszett szótárából
A legkisebb zördülésre is kikelt magából
S akár apró pénzért is fegyvert ragad
Így harcuk mezején csak hullahegy marad

A digitális világrend burjánánzása mellett
A gondolkodás csaknem feleslegessé vált
Csak a mának élés, az élvezetek hajszolása
A hatalom birtoklása lett éltének elvárása

Lassan a világháború küszöbéhez érünk
Ádáz, gyilkos harc dúl Európa küszöbén
Hullahegyek tornyosulnak szerte Ukrajnában
Fegyverarzenál zúdul szörnyű bosszúvágyban

Aki most békére gondol bűnös alávaló
Aki fegyvert nem küld az aljas áruló
Küldd csak a csatába az élet nem érték
A fegyver áldozat ma már az a mérték

Lasszóval, hálóval gyűjtik fiataljait
Kárpátalján,a kisebbségi magyarnak
Az elesettek temetetlen holtak maradnak
Hűtőkocsiban tárolják emlékül a családnak

Ilyen aljas szégyen nem volt a világban
A tettesek eltünnek majd a történelem sodrában
De a fájdalom itt fog maradni a nemzet lelkében
Vigaszt sohsem talál majd a fájó emlékezésben.

Bűnös és egyben áldozat volt mindkét agresszor
S háborút kiváltó okokkal semmi nem magyarázható
Nem ártatlan a megtámadott,a vélt bűntelen áldozat
A lassú népirtás a magyarság elűzéséhez tartozott

Nyelvében él a nemzet, ennek ostoba eltiprása
A kisebbségi jogfosztottság az iskolák bezáráse
A lengyelek bosszúvágya, a németek fasizálódása
Mind Krisztus tanainak Európában lábbal tiprása

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fényeső

Fényeső Pirkadó hajnalon, fluoreszkált a békanyál a tavon. Ugatott a tűzfal. Láztalan éjszaka, hullámok közé esett megmentő akarat. Csillagok, sárgák. Az úti cél ábránd. Kopog

Teljes bejegyzés »

Szobor

Szobor Esendő forgácsok vésőtől hulltak. Üreges nyomokat nagy óvatosan fúrtak Rönk a tisztáson vihartól volt sújtva. Szobrásznak egy favágó odahúzta. Meglátta benne, mit Isten alkotott.

Teljes bejegyzés »

Festmény

Festmény Képre ragasztott élet, keretre szabva. Vastag olajfestékréteg megszáradva. Vászonvilágnyi ménes. Ecset az abrakja. Sárga íz a fényben, kedvedet hangolja. Az ecset harmóniát festett. Érző

Teljes bejegyzés »

Napvirág

Napvirág Foszlánya sárga tűznek, illata földnek. Nyugvó világosság hegyek rejtekében. Ébredő élet a rét felett elzúgó méhben. Tükörtócsa a forrásnál, vadak örömére. Napszellő játéka erdő

Teljes bejegyzés »

Eltűnő mező

Eltűnő mező Piros lámpa fejemben, jelezte a bajt. Eltörte a mondatban a tárgyat a rag. Jelzőt vált a vétlen szív, ez óhatatlan. A kérdésre a

Teljes bejegyzés »

Zenekar

Zenekar Alap a basszus, adja a ritmust. Szólózik a gitár, dob a virtus. Nagybőgő húrjáról peng a dallam Kísér a billentyűs, ének száll halkan. Harmonika,

Teljes bejegyzés »