Siker?

Siker?

A sikerhez nem vezet rövidebb út. Ezt a sikeres emberek tudhatják. Ők izzadtak végig az úton, tettek és kivártak, cipelték a sziszifuszi kis lépéseket a hátukon. A siker egy nagyon szubjektív, bensőséges és intim dolog. Mert siker az nekem, amit annak érzek! A siker sosem választható el az egyéntől. Nem is igen kedvelem ezt a szót, mert a világ már annyira lejáratta, hogy teljesen kiürült az igazi tartalma.

A társadalom, a média, a külvilág ráaggatja ezt a szót semmi tartalmakra. Pedig az nagyon ártalmas a tömegekre. Elhitetni, hogy semmi tartalom nélkül, csak külsőségekkel, semmi minőség, csak nagy taplóság, kitűnni a tömegből, az a siker? Nem szerencsés. Igazán megélni az egyén akkor képes, ha van mögötte teljesítmény, tartalom, hozzá adott érték. Akkor tudja ünnepelni magát. Ellenkező esetben, csupán egy máz a rothadó életen.

A sikerhez nem vezet rövidebb út. Ma ez a mondat jött elém először. Igaz. Tudom. Számomra ennek a mondatnak nagyon mély tartalmai vannak. Először is, maga a fogalom. Mi is a siker? Nekem rengeteg apró és kevés, nagy dolog. Siker például, hogy megoldottam egy nekem nehéz, de hétköznapi feladatot az otthonomban. A megjavíttatott mosógép diadaltáncot érdemelt! Egy kis hangerő egy szuper zenén és áttáncoltam a lakást örömömben.
Nekem nagy siker, egy megjelent versem egy portálon. Megkönnyezem és útjára indítom, mint a gyermekem. Meghat és lelkesít! Relatív, ugye? Másnak ez semmi, de nekem siker.

Sorolhatnám mindazokat, melyek nekem sikert jelentenek. Megélem az örömeim! Kifejezem a hálámat az életemben! Örülni, elégedettséget érezni minden hátsó gondolat nélkül, nagyon sokat lendít az életem szekerén. Akarom ezt a nagyon építő életérzést megmutatni másoknak is, mert hiszek az erejében. Nem hiszek abban, hogy az a siker, ahol a határ a csillagos ég! Sőt! Személyes tapasztalataim vannak boldogtalan emberekről, kik nagyon magasra tették a siker-lécet, de semmi örömük benn. Építettek egy elefántcsont tornyot és onnan utálják és fikázzák a többi embert.

A sikerhez nem vezet rövid út. Az út hosszúsága az ajándék! Nekem azt jelenti, hogy sokáig élvezhetem ezt az utat. Hisz az igazi élmény az út maga! A sok apró örömke, napi csoda, kicsi kedvesség, boldog pillanat, szerető simogatás, jó szó, a hétköznapok. Ezt én nem cserélném fel egyetlen hatalmas tűzijátékra! Annál sokkal jobban szeretek élni.

Farkas Etelka
Author: Farkas Etelka

(Gyarmati Zoltánné) Farkas Etelka vagyok, 65 éves, anya, nagymama és nyugdíjas tanító. A barátom ötlete volt, hogy a keletkezett szabadidő miatt írjak személyes blogot. Hamar megtetszett, és ráéreztem az írás ízére. Az elmúlt egy évben sok bejegyzést töltöttem fel a blogomba és felfedeztem, hogy novellák írása is kedvemre való. A következő években szeretném az életem, élettapasztalataim írott formában megosztani másokkal. https://fetelka.hu/

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

96 − 90 =

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »