Sós karamell ízű szerelemmel,
Fahéj illatú öleléssel
Őrzöm szívemben szívedet.
Kókuszcsókkal csókolom ajkadat,
Elragad magával vaníliád,
Édes felhőben lebegek karodban.
Kávéfelhőkben született meg csókunk.
Tejhabba rajzolt szívedet felkavartam,
Marcipán ízben ragyogott mosolyunk.
Harmatcseppek érintik nyelvemet,
Összehúzza ajkamat az érzés,
Keserű, kakaós krémmel olvadok.
Fojtóan, vattacukor színben hiányzol!
Mosolyod mézízű fátylat terít emlékeimre,
Muskotály illata vak reményt rejteget.
Lennék bár törökméz vásári forgatagban
Mit fogaid közt ragadva észrevétlenül
Magaddal vinnél, mint trófeát!
Fréziaerdőbe álmodom magunkat,
Hol giccses rózsaszín díszletbe képzelem
Eskünket barokk angyalkák közé:
Barokk angyalkák harsonákkal hirdetik
Ánizslikőrös szerelmünk öröklétét,
Tartósítószer mentes csodákba dunsztolva.
Újjáéled a habokban lelkünk,
Édes-ragadós szálakkal tapadunk
Egymáshoz, és nem szabadulunk többé!
Rózsakertünk végtelen virágzást ígér,
Bár tudjuk napunk, s perceink elfogynak egyszer,
De emlékük málnapirosan édes szenvedély.
Author: Pacsuta Szilvia
A gimnáziumi évek alatt foglalkoztam először az írással, rövidebb versekben fejeztem ki kamaszkori vívódásaimat. Nagy hatással volt rám Ronsard, Kassák, Apollinaire, Verlaine, Szabó Lőrinc művészete. A középiskolai versíró versenyen harmadik helyezést értem el korai alkotásaimmal. Tagja voltam egy miskolci fiatal alkotói közösségnek, így egy kiállításon két versem ismét nagyközönség elé kerülhetett. Ezután sokáig háttérbe szorult az önkifejezés ezen módja, inkább gyökereim felfedezésével voltam elfoglalva. Szép sikereket értem el a családtörténeti kutatásokkal, de rá kellett jönnöm, hogy mindezek csak száraz tények. A múlt ismerete az élőket kell, hogy összekösse. Néhány éve tértem vissza ismét a versíráshoz. Nagyon hálás vagyok, hogy a sors ismét megadta ezt a lehetőséget, tudom, hogy nem véletlenül alakult így. Írásaim elsősorban rövidebb versek emberi érzelmekről, vívódásokról, válaszutakról. Szabadversek formájában dolgozom legtöbbször, de nemrég a haiku műfajába is belekóstoltam és kifejezetten jól érzem magam a közegben. Alkalmanként német, francia és cseh kortárs verseket fordítok magyarra. A Jelek 2022. pályázaton az Óda a nincstelen lelkű költőtől című versem zsűri különdíjban részesült. Az ara imája című versem a Kotász Károly 150 irodalmi pályázaton oklevélben részesült. Az Irodalmi Rádió 2023. évi Valentin napi verspályázatán 3. helyezést ért el a Porcukorba rajzolom szívemet című versem. 2024. áprilisában a Szófonó című felolvasóesten rendezvényen...
Egy válasz
Gej – de jó. Imádom a sós karamellt.