Porcukorba rajzolom szívemet

Sós karamell ízű szerelemmel,

Fahéj illatú öleléssel

Őrzöm szívemben szívedet.

 

Kókuszcsókkal csókolom ajkadat,

Elragad magával vaníliád,

Édes felhőben lebegek karodban.

 

Kávéfelhőkben született meg csókunk.

Tejhabba rajzolt szívedet felkavartam,

Marcipán ízben ragyogott mosolyunk.

 

Harmatcseppek érintik nyelvemet,

Összehúzza ajkamat az érzés,

Keserű, kakaós krémmel olvadok.

 

Fojtóan, vattacukor színben hiányzol!

Mosolyod mézízű fátylat terít emlékeimre,

Muskotály illata vak reményt rejteget.

 

Lennék bár törökméz vásári forgatagban

Mit fogaid közt ragadva észrevétlenül

Magaddal vinnél, mint trófeát!

 

Fréziaerdőbe álmodom magunkat,

Hol giccses rózsaszín díszletbe képzelem

Eskünket barokk angyalkák közé:

 

Barokk angyalkák harsonákkal hirdetik

Ánizslikőrös szerelmünk öröklétét,

Tartósítószer mentes csodákba dunsztolva.

 

Újjáéled a habokban lelkünk,

Édes-ragadós szálakkal tapadunk

Egymáshoz, és nem szabadulunk többé!

 

Rózsakertünk végtelen virágzást ígér,

Bár tudjuk napunk, s perceink elfogynak egyszer,

De emlékük málnapirosan édes szenvedély.

Pacsuta Szilvia
Author: Pacsuta Szilvia

A gimnáziumi évek alatt foglalkoztam először az írással, rövidebb versekben fejeztem ki kamaszkori vívódásaimat. Nagy hatással volt rám Ronsard, Kassák, Apollinaire, Verlaine, Szabó Lőrinc művészete. A középiskolai versíró versenyen harmadik helyezést értem el korai alkotásaimmal. Tagja voltam egy miskolci fiatal alkotói közösségnek, így egy kiállításon két versem ismét nagyközönség elé kerülhetett. Ezután sokáig háttérbe szorult az önkifejezés ezen módja, inkább gyökereim felfedezésével voltam elfoglalva. Szép sikereket értem el a családtörténeti kutatásokkal, de rá kellett jönnöm, hogy mindezek csak száraz tények. A múlt ismerete az élőket kell, hogy összekösse. Néhány éve tértem vissza ismét a versíráshoz. Nagyon hálás vagyok, hogy a sors ismét megadta ezt a lehetőséget, tudom, hogy nem véletlenül alakult így. Írásaim elsősorban rövidebb versek emberi érzelmekről, vívódásokról, válaszutakról. Szabadversek formájában dolgozom legtöbbször, de nemrég a haiku műfajába is belekóstoltam és kifejezetten jól érzem magam a közegben. Alkalmanként német, francia és cseh kortárs verseket fordítok magyarra. A Jelek 2022. pályázaton az Óda a nincstelen lelkű költőtől című versem zsűri különdíjban részesült. Az ara imája című versem a Kotász Károly 150 irodalmi pályázaton oklevélben részesült. Az Irodalmi Rádió 2023. évi Valentin napi verspályázatán 3. helyezést ért el a Porcukorba rajzolom szívemet című versem. 2024. áprilisában a Szófonó című felolvasóesten rendezvényen...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hova jutottunk

Hova jutottunk Óriásit változott az idő A világosság az emberben belső sötétséggé változott Így a világról alkotott képe sűrű ködbe burkolózott A férfi már nem

Teljes bejegyzés »

Ülj le mellém csend

Ülj le mellém csend   Ülj le mellém csend, Foglalj nyugodtan helyet; Megkínálhatlak valamivel, Vagy meséljek neked? Minden jóval kínálnálak, De máshová nyílottak az égnek

Teljes bejegyzés »

Lehetőségek

Lehetőségek Szabadság A légy szabadon kering a szobában míg egy légyfogó útját nem állja Az éhség és kíváncsiság rabigájába esik így az örök rabság áldozatává

Teljes bejegyzés »

Egy-idő

  EGY-IDŐ   Születek elmúlok, elmúlok születek. Minden perc idő, idő minden perc. Minden egy, egy minden. Minden. Egy. Idő. Perc. Minden perc: egy-idő. Elmúlok.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Bencze Margit

Bíborszínű égbolt

A kép elkészült. Marina fáradtan tette le az ecsetet. A festményen nyoma sem volt aranynak és ezüstnek, csak bíbornak és vörösnek, mint akkor, hat évvel

Teljes bejegyzés »