A térkép

 

 

Az arc

a múlt térképe,

megtapossa az élet lehelete,

mint a papírt

megrágja az idő foga,

s a tinta már nem fog rajta.

 

A szem

a folyó vize,

az öröm és szomorúság bölcsője,

a dagály, a bánat duzzasztja vízét,

az öröm adja csillogó fényét.

 

A száj

a sóhajok völgye,

termékeny talaja a szépnek,

a szó szőlőfürt,

érlelgeti a nap,

a must édes íze csalogat.

 

Az orr

hepe-hupa hegy,

mint választék felezi meg

az arc jobb és bal féltekét,

kis barlang ez,

hol az illat elmereng.

 

Az élet megfest egy képet,

melynek lassan halványul a fénye,

amolyan térkép ez

a múlt képével.

Dr. Eisenhauer Virginia
Author: Dr. Eisenhauer Virginia

Kilenc éves koromban csókolt homlokon a múzsa az életemnek egy igen nehéz periódusában. A versírás számomra nemcsak egy önkifejezési forma, hanem egy különleges földöntúli élmény, amelynek a segítségével ihlet formájában bizonyos üzeneteket tolmácsolhatok fentről a magam részére vagy a társadalom javára. Az általam írt versek mind úgynevezett lélekversek, melyek mély érzelmi töltettel egyetemes igazságokat hordoznak üzenetképpen a befogadó lélek számára. Életem igen korai szakaszától lehetőségem nyílt gyermekverseim megjelentetésére. Az általános iskolában irodalom tanárom javaslatára, aki egyben mentorom is volt, folyamatosan jelentek meg a verseim a Katedra című folyóiratban. A gimnáziumban, az iskola saját megjelenésű újságjában, szintén megjelent néhány versem. A gimnázium után 1998 és 2003 között számos pályázat eredményeként különböző antológiákban jelentek meg műveim az Alterra Svájci-Magyar Könyvkiadó Kft. gondozásában. A teljesség igénye nélkül: A szerelem ketrecében (1998), Első szerelmem…(1999), Gondolattánc (2000), Antológia (2000), Múzsák tükre (2002), Szótól szóig (2002), Ámortól pszichénkig (2003). Az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg A test csak puszta ketrec című antológia, amelyben a 2019. évi jogász pályázat eredményeképpen az Egyezség című versem megtalálható. Ezt követően 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában kiadásra került az első önálló verseskötetem, melynek címe A szavak lelkébe szállva. A versírás számomra egyfajta küldetés, egyfelől a gyönyörű anyanyelvünk ápolására és őrzésére tett...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Még élünk!

Rózsa Iván: Még élünk! Mennyi, mennyi szószátyár, naplopó, cselszövő gazember! De itt vagyunk mi is, és még élünk! Budakalász, 2024. március 1. Author: Rózsa Iván

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Még mindig

Rózsa Iván: Még mindig Igaznál több a Hazug ember. Megváltó, Tényleg működtél? ! Budakalász, 2024. február 17. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Biztos?

Rózsa Iván: Biztos? Nem csak a való Lét, bizonytalan az is; Mi van odaát? Budakalász, 2024. február 16. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mágnes

Rózsa Iván: Mágnes (Három haiku) Elment mellette, És mágnesként vonzotta Magához a hölgy. Japánba repült, Hisz mágnesként vonzotta A szent hegy, Fudzsi. Japánba készülsz, Mágnesként

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Nyuszi-forradalom

Rózsa Iván: Nyuszi-forradalom Az állatoknak kell végül megmenteniük a Földet! Szavaimon bennfentes „okostojások” jót röhögnek… Lázadjatok fel delfinek, majmok, kutyák, macskák: Takarítsátok el az emberiség

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Fejlődés?

Rózsa Iván: Fejlődés? Lásd, emberiség: Hanyatlással fejlődünk! Kiirtjuk magunk… Budakalász, 2024. február 28. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek

Teljes bejegyzés »