Bíborfekete felhők hada
a földet lábával tapossa,
hörög az égbolt veszetten,
tombol annak pusztító ereje.
Keringő villámok hada cikázik,
a pokol kovácsa odacsap
parazsa sercegve belobban.
Didereg az ázott lélek.
De ott a félhomály,
átszűrt aranysugár
ráhull a sötét űrre,
benne a reménység
vigaszt adó tüze,
átölel, elringat:
Lesz-e még holnap?
Author: Dr. Eisenhauer Virginia
Kilenc éves koromban csókolt homlokon a múzsa az életemnek egy igen nehéz periódusában. A versírás számomra nemcsak egy önkifejezési forma, hanem egy különleges földöntúli élmény, amelynek a segítségével ihlet formájában bizonyos üzeneteket tolmácsolhatok fentről a magam részére vagy a társadalom javára. Az általam írt versek mind úgynevezett lélekversek, melyek mély érzelmi töltettel egyetemes igazságokat hordoznak üzenetképpen a befogadó lélek számára. Életem igen korai szakaszától lehetőségem nyílt gyermekverseim megjelentetésére. Az általános iskolában irodalom tanárom javaslatára, aki egyben mentorom is volt, folyamatosan jelentek meg a verseim a Katedra című folyóiratban. A gimnáziumban, az iskola saját megjelenésű újságjában, szintén megjelent néhány versem. A gimnázium után 1998 és 2003 között számos pályázat eredményeként különböző antológiákban jelentek meg műveim az Alterra Svájci-Magyar Könyvkiadó Kft. gondozásában. A teljesség igénye nélkül: A szerelem ketrecében (1998), Első szerelmem…(1999), Gondolattánc (2000), Antológia (2000), Múzsák tükre (2002), Szótól szóig (2002), Ámortól pszichénkig (2003). Az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg A test csak puszta ketrec című antológia, amelyben a 2019. évi jogász pályázat eredményeképpen az Egyezség című versem megtalálható. Ezt követően 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában kiadásra került az első önálló verseskötetem, melynek címe A szavak lelkébe szállva. A versírás számomra egyfajta küldetés, egyfelől a gyönyörű anyanyelvünk ápolására és őrzésére tett...