Álarcosbál

A covid alatt megszokta, hogy maszk nélkül ki sem teszi a lábát a lakásból. Legtöbbször nem is ment sehova. Sosem volt társasági ember, annyira nem is bánta, hogy nem kell részt vennie kényszer szülte párbeszédekben. Legfeljebb a szüleit és a nővérét hívta fel telefonon, őket is inkább csak megszokásból. Egyébiránt nem érdekelte, mit csinál a szomszéd házaspár vagy az ismerős bácsi mit vásárol a piacon. A maszk mögött még jobban elrejtőzhetett a kíváncsi emberek elől. Nem kellett magyarázkodnia, hogy miért van még mindig egyedül, miért nem sorakoznak a fiúk az ajtó előtt? Biztos rátarti és nem veszi a fáradságot, hogy megismerje őket. Pedig szép lány. Kicsit tétova, félénk és az is meglehet, hogy öregesen öltözik, legalábbis ezt mondták rá múltkor a barátai. Az a kettő igazi, akiket még a főiskolán ismert meg. Más barátja nincs is, de nem érzi hiányát. Pedig többen is közelednének, de nem igazán nyitott másokra.

Eddig minden olyan könnyűnek tűnt. A nappalok, az éjszakák, az olvasás és a televízió. De most már véget ért a járvány, a legtöbben előbújtak az odújukból. Ő inkább otthonról dolgozott továbbra is. Megtehette. A hivatal nélküle is működött. Persze kapott néhány meghívást innen-onnan. A legtöbbet olvasatlanul törölte vagy a kukába hajította. Az önkormányzati bálra azonban muszáj elmennie, a nővére ragaszkodik hozzá. Sok kedve nincs hozzá, de majd elbújik egy karneváli maszk mögé, amit még a szülei hoztak neki Velencéből.
Az ünnepi díszbe öltöztetett bálterem már tele volt vendégekkel, amikor odaértek. Fekete szmonkingok, bordó, sötétzöld, éjkék ruhaköltemények, pezsgők és mosolyok… Amikor felcsendült a bécsi keringő, szédülni kezdett, pedig még nem is táncolt. Egy kellemes külsejű, harmincas fiatalember szelíden megérintette a karját:
– Meghívhatlak egy italra?
Szolidan bólintott, majd követte a férfit. Egyszer csak eltört benne valami, amikor rájött, hogy álarcban mégsem lehet pezsgőt kortyolgatni. A férfi ismeretlenül is elárulta. Messzire merészkedett és ki akarja fürkészni féltve őrzött titkait. A titok pedig az, hogy ő egy unalmas, hétköznapi lány, akivel soha nem történik semmi, mert nem is akarja, hogy történjen. Huszonhat éves és még érintetlen. Ezt is szégyelli. A férfi pedig nyilván magyarázkodásra fogja késztetni. Bárcsak el se jött volna ebbe a sokszínű, harsány forgatagba. A fiú átnyújtotta a pezsgőspoharat és ő kénytelen-kelletlen levette a maszkot. Ott állt kendőzetlenül, fedetlen arccal és lélekkel, hosszú lila ruhában.
– Maszk nélkül szebb a kilátás! – szólalt meg hirtelen a fiatalember és az ostoba kijelentés miatt mélységesen zavarba jött.
– Attól függ, honnan nézzük. – vette a lapot a lány, mire mindketten elnevették magukat. Úgy érezték, hirtelen lehullott az összes álarc. S ha ez igaz, mégsem lehet annyira szörnyű a maszkon túli valóság.
Simon Rita
Author: Simon Rita

Kisgyermekes anyaként hosszú éveket töltöttem otthon, a séták és éjszakázások alatt pedig rengeteg regény, novella és egyéb írás körvonalazódott a fejemben. Nagy részük a fiókban vár arra, hogy formába öntsem, befejezzem, de írói munkásságom első mérföldköveként 2022-ben jelent meg A Tulipános kocsma című kisregényem, és büszkeséggel tölt el, hogy az Év könyve szavazáson bekerült a Top30 szépirodalmi mű közé. Az írás szeretete nem új számomra, korábban gazdasági újságíróként is tevékenykedtem.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bujaság

Bujaság Isten özönvízzel súlytotta a bűnös emberiséget, mert elhagyva az Urat bűneivel elvesztett minden társas szépséget A bűnös nemi vágyakozás a tisztaság elleni támadás s

Teljes bejegyzés »

Credo

Látod-e, testvér, hogy morog, s közben csetlik-botlik ez a világ, hogy velünk együtt forog, megrág, kiköp, s szalad tovább? Látod-e, hogy az elmúlás gondolatától a

Teljes bejegyzés »

Fösvénység

Fösvénység Önzővé vált az ember, s tettei öncélúvá, Vagyongyűjtés lett az egyik legnagyobb kísértés Közben a világ elmarad, s elmúlik ifjúsága Értékeit elveszti, ami talán

Teljes bejegyzés »

Tavaszi szél

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »

Az első tavaszi nap

Beck Brigitta: Az első tavaszi nap   Mézízű zsongás libben A szirmok közt, S lobogva úszik el a fényben, Keresztül az egész városon, Melegen, puhán,

Teljes bejegyzés »

Kevélység

Kevélység A történelem peremére sodródott az ember mert vitára adta a fejét a teremtő Istennel Gondolta : meg tud egyezni a természettel majd hogy végleg

Teljes bejegyzés »