Álmok állnak sorba.
Magam szövöm szerelem szálból,
könnysugárból, mosoly fonálból
a szív-bokorra.
Lassan, araszolva,
vigyázva minden léptem
időtlen pillanatát élem
semmibe kapaszkodva.
Veszélyes játék, esztelen.
Világra táruló nyitott ablak.
Már magamban hagylak,
s vagyok lélek-meztelen.
Author: Tóth Szilvia
Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…
Megtekintés: 41