Magamban hagylak

Álmok állnak sorba.
Magam szövöm szerelem szálból,
könnysugárból, mosoly fonálból
a szív-bokorra.
Lassan, araszolva,
vigyázva minden léptem
időtlen pillanatát élem
semmibe kapaszkodva.
Veszélyes játék, esztelen.
Világra táruló nyitott ablak.
Már magamban hagylak,
s vagyok lélek-meztelen.
Tóth Szilvia
Author: Tóth Szilvia

Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


SZÓFONÓ – 2024. november 11.

2024. november 11-én ismét hét szerzőnk alkotásai kerültek terítékre a SZÓFONÓban. Wolfné Rácz Erika, Felföldi Lajos, Molnár Julianna, Panyi Szimóna, Radnóti Katalin és Danny Waiter

Teljes bejegyzés »

Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, én vajon hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én kihez bújhatnék? Ki vigasztalna, ha szemem könnyben ég ? Nélküled-jól tudom,-nem ugyanaz

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »