7 szék.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A kis szobába 7 szék volt csupán. Se több-se kevesebb.
Szépen sorba jöttek is, hogy leüljenek rá.
Első székre a Tévedés ült.
A másodikat a Kifogás foglalta el.
A harmadik székbe a Képmutatás ült.
A negyedikbe a Hazugság.
Az ötödik széket a Harag foglalta el.
A hatodikba a Szégyen ült.
Mikor leültek mind ismerték egymást.
Így be se kellett mutatkozniuk.
Megint késik állapították meg egyöntetűen. Igaz ismerték már, hogy tudták az utolsó széken ülő sose pontos. Mindig akkor jön, amikor akar.
A Tévedés és a Kifogás megfogta egymás kezét. Szerették egymást, bár sokat vitáztak. A Képmutatás és a Szégyen is jól elvolt egymással. A Harag utálta őket. De ő mindenkit utált. A Hazugság sose volt senkivel se jóba igaz össze se veszett senkivel, de folyton hazudott így sose kedvelték.
A szégyen emiatt már többszőr kérte, hogy ő ne üljünk le a székekre, de a hetedik szék gazdája, aki az ülést tartotta ezt az indítványt mindig elutasította. Így a szégyennek nem maradt más választása. Nem is mert volna ellenkezi a hetedik szék tulajdonosával.
Tévedés mesélte neki, hogy egyszer 5 percig voltak együtt és Tévedés jött ki rosszul az esetből így Szégyen csendben maradt.
Harag sokat morgolódott, sose tetszett neki senki és semmi. Kifogás és Képmutatás gyakran hasonló történeteket meséltek el egymásnak.
Aztán a szoba elcsendesedett érezték, hogy megjött a hetedik szék tulajdonosa.
Néma csend szántotta végig a kis szobát.
Az első székben Tévedés imádkozott, hogy most ne ő jöjjön ki rosszul a találkozásból.
A második székben lévő Kifogás is próbált kifogásokat keresni.
A harmadik székben a Képmutatás színlelni próbált, hogy mennyire örül a hetedik szék tulajának.
A negyedik székben a Hazugság arra gondolt, hogy talán egyszer igazat is mondhatna.
Az ötödik székben a Harag azt érezte, hogy életébe először fél.
A hatodik székben a Szégyen fehér lett és elszégyellte magát.
A hetedik szék tulajdonosa leült.
Ő volt a Halál.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.