Szülinap a kastélyban

Szülinap a kastélyba.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Alex még csak 7 éves, de a szülinapját az apja által nemrég megvásárolt kastélyban fogják tartani.

Alex nagyon várta már a napot, tudta, hogy lesz ugráló vár és a szolgák már kitakarították a medencét.

Anyukája megengedte, hogy az összes barátja átjöjjön így esetleg a nagy moziszobába lesz majd film vetítés lehet, hogy egy bűvész is fel fog lépni.

A meghívókat Alex egyik dadája készítette el, így ezzel sem volt semmi teendő.

Elérkezett a várva várt nap.

Hatalmas buli volt, nagy tortával, sok lufival és jött egy egész artista csoport is.

Alex egy vadonatúj biciklit kapott ajándékba, illetve rengeteg márkás ruhát és cipőt.

A kastélyban egész nap üvöltöttek a gyerekek, bújócskáztak.

A medence is jól belett fűtve így tudtak ugrándozni és pancsolni is benne és mozit is nézhettek.

a nap végére mindenki jól elfáradt és hazament.

Alex még csak 7 éves. Eddig nem ismerte az élet rossz oldalát, nem tudta mi az szegénynek lenni, nem tudja milyen éhezni.

Alex szülei ugyanis gazdagok, nem is beszédtéma ez náluk. Lenézik a két kezű munkást és undorodnak a kéregetőktől is.

A kastély, amiben laknak apuka vette meg ők csak benne élnek. Apuka maffia vállalkozásokból lett gazdag, de ezt senkit sem érdekel.

Alex még csak 7 éves, nem tudja mi az korrupció, a politikához sincs sok köze ő még csak azt tudja, hogy milyen menő csukát kapott apukától.

Alex boldog 7 éves, fejét lehajtja a párnára és szerinte a világ egy csodálatos hely.

Vége

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hova jutottunk

Hova jutottunk Óriásit változott az idő A világosság az emberben belső sötétséggé változott Így a világról alkotott képe sűrű ködbe burkolózott A férfi már nem

Teljes bejegyzés »

Ülj le mellém csend

Ülj le mellém csend   Ülj le mellém csend, Foglalj nyugodtan helyet; Megkínálhatlak valamivel, Vagy meséljek neked? Minden jóval kínálnálak, De máshová nyílottak az égnek

Teljes bejegyzés »

Lehetőségek

Lehetőségek Szabadság A légy szabadon kering a szobában míg egy légyfogó útját nem állja Az éhség és kíváncsiság rabigájába esik így az örök rabság áldozatává

Teljes bejegyzés »

Egy-idő

  EGY-IDŐ   Születek elmúlok, elmúlok születek. Minden perc idő, idő minden perc. Minden egy, egy minden. Minden. Egy. Idő. Perc. Minden perc: egy-idő. Elmúlok.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Bencze Margit

Bíborszínű égbolt

A kép elkészült. Marina fáradtan tette le az ecsetet. A festményen nyoma sem volt aranynak és ezüstnek, csak bíbornak és vörösnek, mint akkor, hat évvel

Teljes bejegyzés »