Vigyázok magamra, testemre, lelkemre, szellemi képességeimre, életemre, szeretteimre. Tornázom, egészségesen táplálkozok, meditálok, ügyelek egy okos napirendet tartani. Így aztán van erőm, amennyi nekem kell. Van bennem még spiritusz nekivágni a feladatoknak, akkor is, ha hatalmasnak látszanak. Boldogulok a magam egyszemélyes világában is. Ennek ellenére néha megállok, vajon ki vagy mi segít? Ki vigyázza kicsi lépteim? Ki őriz engem ebben a néha harcos világban?
Az őrangyalom? Akit fejben egy régen elhunyt családtagnak képzelek el? Megfogja a kezem, amikor butaságot csinál. Ernyőt tart fölém, amikor fejemre hull a valóság-tégla. Párnát rak alám, amikor huppannék. Sziklákat hány szét, amikor átvágnék az élet-hágón.
Az én teremtett világomhoz is tartozik egy őrangyal? Aki kísér és óv. Gyermeki lelkemben a nagypapám vált őrangyallá. Kísér tovább élete múltával is. Nem tudom, miért ő? Nem tudom. De érzem, amikor szakadék felé száguldok, hogy kemény kezével megfog és tart. Mihály arkangyal hatalmas kardjával mindent legyőz. Ez a képzettársítás talán abból az emlékből ered, hogy az én papám élete végén már nagyon beteg volt. Néha éjszaka kiáltozott önkívületi állapotában, felkelt és hozzám képest, kicsi gyermekhez képest, ő egy nagy ember emlékeimben. Csöndes, halk, de határozott ember volt. Mesés és apókás külseje hozzá. Ki olyan, mint az Isten? Hűséges, győztes a gonosszal szemben, akkor is, amikor engem véd.
Az angyalom a másik, aki a lelkemre vigyáz. Nem tudom pontosan, ki ő? De nagyon ismer és óv engem. A lelkem doktora. Ma reggel ébredés után, éreztem a leheletét, ahogy életet lehelt belém. Ne félj! Kelj fel! Ragyogj a világra! Tedd a dolgod bátran! Menj az utadon, ez a tiéd!
Az általam teremtett világ örökké létező, megsemmisíthetetlen lénye, aki intelligens, öntudatos és erős akarattal bír. A szellemi teste, ami képes az én földi szférámban is megjelenni. Ő az, aki az önmagamba vetett hitem őrzi. Aki arra fordítja a szemem, amerre menni kell tovább. Aki megnyugtat, minden nap figyel. Aki néha hanyagol kicsit, mert jó úton járok. Aztán meg azonnal mellettem terem, ha eltévelyedem. Görög eredetű neve sziklát jelent. Ez nem lehet véletlen. Hisz, szikla ő nekem. Gyakori férfinév. Nem tudom, a többi ilyen nevű férfi is birtokol ilyen tulajdonságokat? A nevéhez, vagy a jelleméhez tartoznak angyali tulajdonságai? Mindegy angyalom, csak vigyázz még rám!
Author: Farkas Etelka
(Gyarmati Zoltánné) Farkas Etelka vagyok, 65 éves, anya, nagymama és nyugdíjas tanító. A barátom ötlete volt, hogy a keletkezett szabadidő miatt írjak személyes blogot. Hamar megtetszett, és ráéreztem az írás ízére. Az elmúlt egy évben sok bejegyzést töltöttem fel a blogomba és felfedeztem, hogy novellák írása is kedvemre való. A következő években szeretném az életem, élettapasztalataim írott formában megosztani másokkal. https://fetelka.hu/