Judit

A falaktól már nem kérdez,

Az ablakon kinéz,

Ezerszer kérlelt miértek.

Hallgatag az ég.

 

Az utcalámpa pislàkol,

A pad sincs ott már,

Csókjuk innen járta be a várost,

Övék volt a világ.

 

Ránézett tudta,

Nem egy tànc lesz neki,

A boldogság sùlya,

Nehéz és beteggè teszi.

 

Park helyèn parkoló,

Albérlet helyèn hotel,

A szakítàs romboló,

Hatàsa lassan apad el.

 

Az esô is ràkezd egyre,

S ha nem lenne îgy is nehèz.

A cseppek az üvegre,

Ùj emlékeket szórnak szèt.

Kijött a szobájából hosszú,

Hónapok után,

Tükörbe nézett,

Sokáig az ajtó előtt állt.

 

Elàllt az esô. Hajnalodik.

Ezennel vège, ablakàt

Kinyitja ès kiugrik,

A sokàig lakótàrsmagàny.

 

Összekötött szárnyait,

A szekrényből kivette,

S tükrének fekete árnyait,

Fènyek váltották le.

 

Ajtó elôtt àll dermedten,

Majd kitàrva kùszik a fèny,

A vilàg egy szebb hely lesz,

Napsugarak tàncolnak kezèn.

Kijött a szobájából hosszú,

Hónapok után,

Tükörbe nézett,

Sokáig az ajtó előtt állt.

Kijön a Napra végre,

S megmutatja magát,

Szemei szikráznak,

A szíve egy nagy láng.

Tóth-Kurtz Márton
Author: Tóth-Kurtz Márton

Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98′ óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »

Lehullott virágfejek

Lehullott virágfejek Még maradjatok velem Azáleák, kicsi rózsafejek Erdőszélről ibolyák Színes apró bóbiták.   Csodakék, narancs, fehér Pici virágok fején Sok emlékem visszatér. Ringatóznak, lebegnek

Teljes bejegyzés »

Curves (Körvsz)

Alig hagyjuk el az ágyunk Úgy érezzük „Körvszre” vágyunk Várnak ránk a kondi gépek Ettől leszünk, fittek szépek   Nem is kell, hogy sokat tegyünk

Teljes bejegyzés »

A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott az ősz, amit még itt hagyott maradt a fákon pár levél letépi azt is majd a szél   Bokor

Teljes bejegyzés »