Rózsa Iván: Tévedések tragikomédiája
Álmok
Ha nincsenek álmaid, nincsenek mik, megvalósuljanak. Szürke hétköznapok világa az életed. És megvalósítható álom nem egyenlő csalfa ábrándképpel.
Célok
Egyik célod elérted; ám újabb, másik célt tűzöl ki magad elé, hogy ezt is elérd. Életed célkitűzések sorozata, mely főleg az anyagi gyarapodásra szorítkozik. Ha teljesül is egy-két célod, vágyad; még több kell, és örökké elégedetlen vagy.
Keresés
Egész életed keresés: útkeresés, igazságok keresése, az élet értelmének keresése. Nem is tudni; mi lenne, ha rábukkannál keresésed tárgyára, és meglelnéd, mondjuk az élet értelmét. Mit csinálnál életed hátralévő részében keresés helyett?! Előbb találd meg önmagad!
Sémák
Sémák szerint élsz, mint sokan mások. Léted behatárolt, csak egy bizonyos életformát ismersz. Kis túlzással, a szemellenzős bányalovaknak is tágasabb, nyitottabb, perspektivikusabb az életszemlélete, mint a tiéd. Önálló véleményed nincs: sémák szerint élők sematikus jelszavait szajkózod.
Szenvedés
Megannyi szenvedés után rájössz: nem csak a világban van hiba, benned is. Főképp az, hogy túl komolyan veszed a világot, ezért amaz nem vesz komolyan téged. Amikor már kicsit egykedvűen, felülről tekintesz a világra, akkor kezd a világ érdeklődni irántad.
Felesleges
Sok-sok szenvedés után már nem szenvedsz semmit. Esetleg olykor a derekad fáj. Ez nem jelenti azt, hogy közömbös lennél mások szenvedése iránt; hanem arról van szó, hogy már csak ott segítesz, ahol tudsz. Meghallgatod türelmesen azt is, aki menthetetlen, de vele nem érdemes különösebben foglalkozni. Felesleges energia befektetése lenne, és esetleg újabb, felesleges szenvedéssel járna. „Együtt szenvedés” – nem megoldás! Aki viszont menthető az életnek, segítségre szorul és kéri is őszintén a segítséget, és nem csupán rafinált, annak sorsa téged is komolyabban foglalkoztat.
Élvezet
Akkor kezded igazán élvezni az életet, amikor feleslegesen már nem szenvedsz, nem aggódsz; hanem örülsz minden kis, mindennapi csodának; minden egyes nap úgy kelsz fel, hogy az élet apró örömei várnak rád.
Panaszkodás
Szeretsz panaszkodni; valakire, valamire. És ha egy balek komolyan veszi ezt, magadban kineveted. Nem is az a célod, hogy szűnjön meg a panasz oka; hanem az, hogy valakinek legyen mire, kire panaszkodnod; okkal vagy ok nélkül. Panaszkodsz, tehát vagy!
Álmélkodás
Ennyi gyarló emberi tulajdonság, a világ jelenlegi – gazdasági, szociális és morális – állapota láttán néha elálmélkodsz: hogy kerültél ide?! Mármint erre az önző, egymással veszekedő, agresszíven terjeszkedő lények lakta, a helyiek által Földnek nevezett bolygóra?!
Tévedés
Tévedni emberi dolog, de lehet, hogy isteni is. Lehet, hogy Isten sem tökéletes, ha műve tökéletlenre sikerült?! Így vélekedsz olykor: aztán, mondjuk tavasszal a virágzó cseresznyefák uralta utca, az eléd táruló, pompás kép láttán rájössz újra és megint; nem Isten hibázott, te tévedtél.
Önzés
Azért szeretsz valakit, hogy neki, de neked is, jó legyen! Mindenki önző – kicsit vagy nagyon – a maga módján. Az önzetlen szeretet megfoghatatlan fogalom. De lehet apró, kis önzésed pozitív hatású, pozitív kisugárzású, mint a Napé. És hatalmas egoizmusod lehet negatív hatású, életnedvszívó, mint a méhkirálynőé.
Tragikomédia
Tragikomédia az, ami zajlik a világban; és az embernek még sincs kedve felszabadultan nevetni ennyi komikus, magát fontosnak tartó figura láttán. Tragédia lenne ugyanis, ha miattuk elpusztulna több milliárd ember, kipusztulna a növény- és állatvilág is. Megszűnne az élet a Földön… Ám a tehetetlen Isten lehet, hogy most már csak legyintene: „Nem tudtak az emberek soha megváltozni, keresek egy másik bolygót az élet számára!”
Budakalász, 2023. március 5.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
