A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a természetet. A végeláthatatlan színpadon fellépők mellett a csipkebokor és a kökény hosszúra nyúlt, bogyós ágaival dicsekszik. A megszáradt kukoricaszárak még őrzött terméseivel, katonás sorokban zörrennek.
A látóhatáron a sűrű erdős hegyek hófehér dombokkal tarkítva távolban már a kanyargós Dunát sejtetik. A vakítóan kék eget összeboruló lombsátrak takarják az erdei úton. Az egymással szorosan összeérő fák védelmében titokzatos árnyak mozdulnak. A tisztás szélén üres a vadászles, körülötte csapatba verődött őzek, szavasok kicsinyeikkel. Távolban a domb magaslatán ízlésesen felújított templom őrzi Bajnát. A körbekerített híres kastélyhoz vezető úton, az épület közelében megállunk. Az ősfák árnyékában még harsogóan zöld a gyep, a kastélykertben határtalan nyugalom és csend van.
Apró élőlények a földúton, ugyanolyan színű szöcskék versenyeznek egymással távolugrásban. Hangtalanul várakoznak, majd hirtelen közelebb pattannak a fel nem száradt víztócsa széléig. A víztükörben a mögöttük magasodó kastély bejárata rajzolódik. A méltóságos, timpanonos homlokzat alatt boltíves árkádok sorakoznak. A boltozaton át mint bekeretezett festmény rajzolódnak a mélyzöld hegyvonulatok a fönti kékségben összekapaszkodó felhőkkel.
A fényűző kastély Sándor Móric gróf és felesége emlékeit őrzi. A hírhedt, kissé zavarodott gróf legendái fantáziánkban megelevenednek. Az „ördöglovas” megszállottan próbálta lovaival, szekereivel, látványos különc mutatványaival próbára tenni saját magát ország határon innen és túl. Naponta vágtázott birtokának közeli kedvenc dombjára. Szenvedélye lett a veszte a budai Sándor palota és a bajnai kastély főurának. Megszállottsága tragikus lovas balesetben végződött. Sándor grófot és feleségét a Gyermely közeli dombon, családi kriptájukba temették. Utód nélkül véget ért életük történetét így őrzi a legenda…
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com