Leheletemben ott a vétek.
Beszélj hozzám;
Félem azt, amit érzek
Értem azt, ami fáj.
Jönnek a bolygók
Eleven húsuk fodrában
zúgja, remegi kínját
miriád sejt.
Ne félj, én értem őket.
Mondd, őszes-egyszeri ifjúságomban
miért érzem magam
a rémületnél öregebbnek?
Szép lelkű vagyok,
mint az elmúltan elevenek.
Szép lelkű vagyok,
mint az eljövendők.
Ha eljön az idő,
mikor mint a levelek,
a napjaim úgy hullanak,
akkor jó szívvel megbékélek.
Akkor újra végigjárom sorsomat
s talán nem úgy látom, hogy
tele és sajgó tavasza voltam önmagamnak.
Szeretem majd a csöndben elnyugvó árnyakat.
Szeretem majd, amit régen tönkretettem.
Búsan omló elme-ködök
elemelik a szívem.
Author: Kiss György Zétény
2002. december 17-én születtem Debrecenben. Karcagon nőttem fel, a Karcagi Nagykun Református Gimnáziumban érettségiztem. Jelenleg az ELTE Bölcsészkarán vagyok régész szakos hallgató. Általános iskolás korom óta írok verseket, a prózával a gimnáziumi éveim alatt kezdtem el a foglalkozni. Eddigi megjelenéseim: 2022 Szavak nélkül c. antológia 2021 Ajándék c. antológia 2021 Holnap Magazin XII. évfolyam 4. szám