Szeretlek

Nem vagyok már a kereszten,
Nem vagyok halott,
Kijöttem a sírból,
Testem feltámadott.
Érted folyt a vérem,
Hogy megváltsalak,
Nem kárhoztatni jöttem,
Ne félj, nem bántalak.
Nem rovom fel bűneidet,
Gyere hozzám bátran,
Szívemből várom,
Hogy együtt legyünk a Mennyországban.
Jó tervem van számodra,
Jöjj és kövess engem.
S engedd, ha gondod van,
Levegyem a terhed.
Igaz barátod leszek,
Bízzál bennem, kérlek,
Én veled maradok minden napon,
Hűségem nem hagy el Téged.
Erőt adok, ha megfáradsz,
Megtámogatlak,
A bajokban melletted állok,
Soha el nem hagylak.
Ha elesel, felsegítelek,
És szelíden terelgetlek.
Utat mutatok Igémmel,
A sötétséget megvilágítom fénnyel.
Úgy szeretlek, ahogy vagy,
Hisz meghaltam érted,
Drága kincsem, jöjj hozzám,
Én vagyok az Élet.
Ha keresed az utadat,
Válassz engem bátran,
Mert én élő Út vagyok,
S várok rád a Mennyországban.
Szeretetem végtelen,
Megmérni nem lehet,
Végtelenül mélyebb,
Mint a hatalmas tengerek.
Úgy vágyom Rád, el sem hiszed,
Kérlek, ne zárd be a szíved.
Hívj életedbe hittel,
És én megáldalak üdvösséggel.
Szabó Anikó
Author: Szabó Anikó

A nevem Szabó Anikó. Az alkotás számomra olyan élet adta ajándék, amely gyönyörűségével megszépíti az életem. Amikor festek a színek játékos módon életre kelnek, s egymásba olvadva megjelenítik lelkem ábrándozásait. Amikor írok, a gondolatok hömpölyögve mondatokká formálódnak bennem, az ihlet szárnyakon repíti magasba lelkem, olyan dimenziókba, ahol szabadabbnak és boldogabbnak érzem magam. Az írásaim több antológiában és magazinokban is megjelentek már. Lelkem tarsolyának kincsei Színek, dallamok, szavak, amik ragyogásukkal, suttogásukkal és zenéjükkel körülfonják szívemet. Mesélő világukkal a lelkem tarsolyának kincsei. Mint éltető erőt magamnál hordom őket, mélyen beleágyazva a szívem dobbanásába. Amikor álmodozom, rezdülésük megérinti a bensőm. Mint lélegzetvétel, az élet boldog zsongásával megtöltik képzeletemet.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »