Szilveszter
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A Macskafogó zenés kricsmi előtt már álltak egy páran. Közben bentről hangos zene áradt ki. Én még elszívtam a cigimet azután bementem. A teremben páran már táncoltak is. A pulthoz mentem és kértem egy vodkát. Utána leültem egy asztalhoz.
Kisebb társaság jött be és ők is rendeltek. A parketten egyre többen táncoltak. Elég jól nyomta a lemezlovas is.
Bent is rá lehetet gyújtani így már füst felhő lepte el a helységet. Egy formás lány lépett ki a mosdóból. Látszott, hogy társasággal van, de oda mentem hozzá.
Kicsit beszélgetünk. Hangos volt a zene így a számat a füléhez kellett tennem, hogy értsük mit mond a másik. Szép füle volt. Volt benne piercing is. Ez tetszett.
Kértem neki és magamnak is egy újabb kört.
Kicsit később kimentünk cigizni.
Majd megkérdeztem lenne-e kedve bejönni a wc csókolózni. Nem habozott sokat a válasszal.
10 perc múlva a wc vadul csókoloztunk és egy alkalmas pillanatban lehúztam a nadrágom és láthatóan ő rögtön tudta mit akarok.
Fél óra múlva mosollyal távoztam a számon. Megvolt a csaj és jól is éreztem magam.
A zene egyre hangosabban szólt elkezdtek visszaszámolni.
10-9-8-7-6-5-4-3-2-1
BÚÉK!
A Himnuszt már részegen énekeltem, vigyorral a számon.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
