Kongattam elégszer a boldogság kapuját,
S a pokol kínálta álmaimnak tornácát.
Eldobtam a maradék kérő imádságom,
Hitemért dobban minden küzdött bátorságom.
Felnéztem a titokzat egére s ébredtem,
Szívembe vésetten megértettem életem.
Térdeltem már áldva, szánva magamért s másért,
Remélt csodának hitt rózsáért, szabadságért.
Sorsom űz, tanít, boldogít, ér értem révbe.
Repítsen végtelen fénybe vagy sötétségbe.
Gyűlöltem, szerettem. Itt gyűlöltek, szerettek.
Kísértek csodás glóriák, múló keresztek.
Dacos hitem tombolt másért, álmodva másnak
Leborulva tettek s szavak birodalmának.
Szívemben nyugszik a legszebb örök hatalom,
Csókját valakiért magamnak tartogatom.
Szép sírások könnyén gyónva se átkozódom.
Magamért harcba győzésért se bocsátkozom.
Tart az élet őszintesége, hazugsága,
Békesség hite a tanító tanulsága.
Lépteim valósága boldogságom útja,
Gyújtja vagy sújtja életem varázsos múltja.
Utam végén ítéljen palota vagy bakó,
Leszek ki nem voltam s álmaimért maradó.
2023.04.17.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
