Fekélyes tetteim ólmos sokaságát
Sötét vágyak koszorúzzák,
Mint megannyi ezüst vesszejszál, mi kosarat alkot.
Gondolataim, mint ecset-festette pillangók
Csüngenek alá ázott bábokként az esőcsatornáról.
Kitudja, élnek-e valaha még?
Hegekből korona nő meggyötört homlokomra,
Én vagyok az éj királynője,
A tettek sarkallója,
A lámpafény az éjszakában –
Hulló levelek, sötétben csillámló, vad fényáradatban.
London utcáin tüzes lépéseket számlál
Az egyenletes ritmus, ión oszlopok közt sétálni –
Isteni érzés.
A bajnok harcosnak is száz gyermeke volt mindenfelé;
Csipkebokorban találta meg a szenvedést: igaz szerelmét.
Habár én örökké szenvedni nem akarok,
Úgy látszik, ez itt a Földön mégis úri dolog.
Levendulamezők közt kajtató lélegzet –,
Másnap reggel felkelek, és úgy gondolok erre, hogy emlékezet.
S a gondolat, amiről az imént beszéltem,
Rémálom-függönyként nyúl fel fehéren
Fekete karmokkal a magas égbolt felé,
Melyből szállong, szállong a hó lefelé.
Angyalok bazilikája tárva-nyitva ma éjjel,
Vízköpő gubbaszt a bejárat fölött elégtétellel.
A pap fia, Etelka dúdol egy szomorú mesét.
Úgy tűnik, holnap követi a szakadékba a legényt.
Author: B. Penyling Braveheart
"Mindegyik történet egy láng a szívemben, és az a szív fekete lángban ég."
