Fuss, menekülj, vissza se nézz, mit szörnyülködöl?
Azt hitted különb vagyok, mint más állat?
Azt hitted, elsodorja a szél a bánatomat?
És én miért hittem, hogy te megleszel nélkülem
Vagy velem, teljesen mindegy, a szavak a papíron ordítanak,
Nem vörösben, kékben fürdene egy folt a szemed körül,
Ha megmutatnám, a fájdalom mikre képes.
Egy szavadba került volna az egyszerű beszéd
De nem te nem vagy képes másra mint gyötrő nézésre
És tettetni a tüzet, mi egyébként felemészti a lelked
Teljesen felzaklatsz, ne csináld ezt, legalább légy olyan bölcs
Hogy nem élsz vissza az úgynevezett hatalmaddal amit a titkos szemek kivetnek rád
Büszkeséged mindig nagyobb mint erényed
Reszketsz tőlem, jobb is ha félsz
És nem fogok bűnhődni ezekért a tettekért
Mert megérdemeld, az élet csapja tűhegyes sziklákhoz habokkal a tested
És véred fesse meg a fehér homokot csupa élettel
És sirályok lakmározzanak a szívedből ha már
Virágot nem hajt a mocsadék
Csilingelő kacajod megőrjít azt hiszed több vagy bárkinél
Hogy ilyen gyalázatos módon viselkedsz
Te is csak egy úr vagy a sok közül aki magasan hordja az orrát
És le soha nem néz de vigyázz nehogy megbotolj te büdös
Belülről rothadó vörös virágfejek
Nem és nem ezek idegen érzések most nem hozhatja az élet szele
Most koncentrálnom kell egy saját világra egy új helyre egy jobb megoldásra
Egy rémálmok nélküli éjszakára mindezt nélküled
Gyötör a remegés ha erre gondolok
Ez nem egészséges de te csak ne nézz ne vigyorogj
S ne is légy áruló ezekről az érzelmekről senki másnak
Ki mondta, hogy egy nő nem lehet mérges azt hiszed gyenge vagyok
Gyere csak gyere mérkőzzünk meg majd vérző ajakkal távozol
Hüppögni anyád szoknyája mögé
Velem te ne merj így beszélni
Author: B. Penyling Braveheart
"Mindegyik történet egy láng a szívemben, és az a szív fekete lángban ég."
