Rendhagyó anyák napja

– De jó, hogy elértelek – szól bele a telefonba megkönnyebbülve Fábián Ferenc, Lilla exfőnöke. – Mikor térsz vissza hozzánk? – kérdezte ezt úgy, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy a lány alig két hónapja hozta világra első gyermekét.

A gyönyörű kismama a szülés előtt három hónappal hagyta ott a munkahelyét, mert már nem akart kárt okozni azzal, hogy minden nap lever valamit a nagy hasával, vagy nekiütközik a vendégeknek az asztalok között.

– Feri! Te meg miről beszélsz? – értetlenkedett az újdonsült anyuka.

– Ne haragudj, hogy zavarlak, de egyszerűen képtelen vagyok egy normális munkaerőt találni, és már a törzsvendégeinken is látom, hogy nem szívesen térnek be a kávézónkba, mióta ilyen pancser pincéreim vannak.

Lilla nem értette, hogy most ehhez neki mi köze van, hisz az nem úgy megy, hogy egy nő megszüli a gyerekét, aztán már másnap visszasétál a munkahelyére, mintha mi sem történt volna. Úgy tervezte, hogy minimum Máté egy éves koráig otthon akar lenni vele. Ha tehetné, akkor akár még tovább is, míg óvodába nem adhatja.

Ferenc visszább vett a hangerőből, és már-már kérlelőn szólt újra Lillához egy kis idő elteltével:

– Legalább abban segíts nekem valahogy, hogy kiválasztod a jelentkezők közül azokat, akik szerinted értik a dolgukat, illetve egy kis instrukcióval látod el őket.

– Most komolyan arra kérsz, hogy menjek be a fiammal dolgozni? – értetlenkedett a nő, és a füle mögé tűrte a széllel játszó, hosszú, szőke hajszálait.

– Nem kérném ingyen, és csak egy-két alkalomról lenne szó, amikor az irodámban beszélgetsz a jelöltekkel, aztán pedig a presszó területén megfigyelheted őket – győzködte tovább a lányt, aki egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől, mert tudta, hogy a családja sem örülne neki. – Természetesen a vendégem vagy a fogyasztás tekintetében.

– Erre most nem tudok, mit mondani – mondta Lilla. – Mindenképp meg kell beszélnem a férjemmel – tette hozzá, majd elköszönt, és bontotta a vonalat.

Máté ugyan békés baba volt, de egy munkahelyi környezet nem biztos, hogy jót tenne a lelkének. Az anyaság minden pillanatát ki kell élvezni, mert nagyon gyorsan peregnek a homokszemek, mintha az idő egy más fokozatba kerülne, amikor egy kisgyerek megszületik.

Máté immáron két hónapos volt, amikor beköszöntött a május és vele együtt az igazi tavasz is.

Lilla épp a szokásos ebéd utáni sétára vitte a babakocsiban békésen fekvő csecsemőt, és a szikrázó napsütésben a fák virágba borult koronáiban gyönyörködött. Le is fotózta a sétányt, és elküldte férjének egy “hiányzol” üzenettel megtűzdelve. Lilla úgy gondolta, hogy ezt az örömöt együtt kellene átélniük, de nem voltak milliomosok, hogy megengedhessék maguknak, hogy Adrián se dolgozzon. Így sem futotta mindenre a tanári fizetésből, de Londonba se akartak visszamenni már hármasban. Vagy legalábbis egyelőre nem vetődött fel ez a téma. A családfő földrajz-fizika szakon végzett, és egy közeli iskolában helyezkedett el két éve.

A fiatalok pár éve ismerték meg egymást az angol fővárosban, amikor Adrián kint vállalt munkát egy jól menő étteremben. Lilla pultosként már korábban megvetette ott a lábát, de mikor a fiú összegyűjtött annyi pénzt, hogy az anyját meg tudják műteni, hogy fel tudjon állni a tolószékből, Adrián eljegyezte szerelmét, és már együtt tértek vissza Budapestre.

Lilla megállt, hogy megigazítsa fián a meleg takarót, amikor egy gólya repült el pár méterrel a feje felett csőrében apró faágakkal.

– Ó! Hozzám már megérkeztél. Ne kísérts mostanában! – nevette el magát a lány, miközben újra útnak indult a babakocsit maga előtt tolva a közeli parkba.

Ekkor egy lepke szállt Máté babakocsijának tetejére. Lilla újra megállt és előkapta mobilját, hogy megörökítse a pillanatot, egyúttal halkan elújságolta a barna hajú és barna szemű fiának – amit apjától örökölt – ezt a fantasztikus dolgot, de ő ebből még semmit sem érzékelt, hisz már régen az álombéli tarka réteken fogócskázott más gyerekekkel.

A fiatal anyuka hosszú, szőke hajába egy lágy szellő kapott, és a púderbarack színű pillangó, melynek széleinél kékre váltottak a pigmentek, ijedtében elrepült.

A szikrázó napsütést gyanús fellegek hada váltotta fel, ezért Lilla elindult hazafelé. Egy óra múlva Adrián is megérkezett a tanításból. Mivel Lilla fizetése kiesett a családi kasszából, elvállalt pár magántanítványt az iskola után. Azzal pedig majdnem annyi pénzt keresett, mint a havi bére.

– Hogy van az én drága Milánom? – kapta ki az apuka a párnák közül a franciaágyra fektetett csemetét.

– Teljesen összezavarod a gyereket – bökte oldalba férjét Lilla. – Elég neki egy nevet is megjegyezni, hogy hallgasson is rá.

– Szerintem meg hadd ízlelgesse őket, aztán ha már nagyobb lesz, eldöntheti, hogy melyiket érzi a sajátjának – világosította fel kedvesét a büszke apa.

Lilla és Adrián a fiúnevekkel kapcsolatban sehogy sem tudtak dűlőre jutni, így két keresztnévvel anyakönyvezték első közös gyermeküket. Úgy vélték, hogy abból baj nem lehet, és ők sem fognak ezen a későbbiekben összeveszni. Aztán ha a fiuk nagyobb lesz, majd eldönti, hogy melyikkel tud jobban azonosulni. Így kapta végül a makkegészséges kisfiú a Bognár Máté Milán nevet.

Lilla gondolataiba újra Feri szavai kúsztak be, és az az ajánlat, mely biztos jól jött volna a családi pótlék mellé, de nem merte elmondani férjének. Várta a megfelelő pillanatot, hogy megkérdezze, mit szólna hozzá, ha egy kicsit beállna dolgozni. Eszébe jutott, hogy Londonban élő szüleit is felhívja ezzel kapcsolatban, de nem szerette volna ezzel terhelni őket. Pont elég az a távolság, ami kettejüket elválasztja, nem akarta, hogy még aggódjanak is miatta.

A lány este csak forgolódott. Adrián is nyugtalanul aludt, és az sem könnyítette meg az éjszakájukat, hogy Máté három óránként felsírt.

Másnap mindketten kialvatlanul ébredtek. Lilla lefőzte a kávét, mire Adrián felöltözve, szemét dörzsölve kiballagott a konyhába.

– Milyen napod lesz ma? – érdeklődött a lány, miközben egy kockacukrot pottyantott párja gőzölgő csészéjébe, majd átnyújtotta neki egy szájára adott csók kíséretében.

– Sajnos, ma elég későn érek haza – ecsetelte. – Délután három sráchoz is mennem kell.

Lilla szomorúan nézett áldozatkész, de egyébiránt erős testalkatú, magas férjére, és szeretett volna besegíteni a családi kassza gyarapításába, de még ex-főnöke ajánlatával sem mert előhozakodni.

Adrián – aki nyáron ünnepli majd harmincadik születésnapját – elindult az iskola felé, és közben a vasárnapi anyák napja édesítették meg a gondolatait. Szerette volna meglepni valami igazán különlegessel azt a nőt, akit élete párjául választott.

Fábián Ferenc szerencsére nem sürgette Lillát, türelmesen várta a lány válaszát.

Lilla pár nap elteltével, épp vasárnap reggelre szedte össze a bátorságát, és férje elé állt a reggeli jóízű elfogyasztása után.

– Felhívott a főnököm, és megkért, hogy segítsek neki a helyemre egy-két jó munkaerőt találni – kezdett bele Lilla az ajánlat ecsetelésébe.

– De hát te gyesen vagy – háborodott fel egyből a férfi. – Ezt mégis hogyan akarhatja az a fickó? – értetlenkedett ő is. –  Hogy hagyhatnál magára egy két hónapos csecsemőt? – mutatott a pici felé, aki már újra békésen szunyókált a nappaliban, mivel túl volt a reggeli anyatej adagján.

Adrián kirohanása teljesen jogosnak hangzott, és alapesetben Lilla is ezen a véleményen lett volna, de egy kis plusz pénz mindig jól jön az egekbe szökő árak mellett.

– Megkérhetnénk anyukádat, hogy arra a pár órára vigyázzon Mátéra – próbálta a lány menteni a helyzetet.

– Szó sem lehet róla! – vágta a lány fejéhez a szavakat a férfi.

Lilla bement a nappaliba, hogy megnézze Mátét, amikor csöngettek. A lány nem értette, ki az, aki vasárnap délelőtt beállít hozzájuk, hacsak nem az anyósa, de ő meg előre szokta jelezni jöttét. A bejárati ajtóhoz rohant, és szélesre tárva kinyitotta azt.

– Meglepetééééés! – hangzott egyszerre a magyar szó némi angol akcentussal.

Lilla szülei álltak a lépcsőházban egy nagy bőrönddel és több apró ajándéktasakkal a kezükben. A lány szóhoz sem jutott a váratlan vendégek láttán, csak tátott szájjal figyelte őket, és azt hitte, káprázik a szeme.

–  Abban reménykedtél, hogy egyedül élvezheted az anyák napját? – nyomott egy hatalmas puszit lánya arcára a nő, majd magához szorította. – Bocsánat, vagyis hogy egy nagymamával? – javította ki magát. – Én is szeretném megismerni az unokámat – lépett be a nappaliba lánya mellett a messziről jött vendég.

– Nem, dehogyis, nagyon örülök nektek, csak nem számítottam egy ilyen kellemes meglepetésre – szabadkozott a lány. – Hogy kerültetek ide, vagyis miért nem szóltatok, hogy jöttök?

– Adrián ötlete volt – szólalt meg Lilla apukája, aki már le is vetette a cipőjét, hogy minél előbb a karjaiban vehesse végre első unokáját, akit eddig csak pár fotón és videón láthatott.

– Látod, drágám! – karolta át hátulról feleségét a férfi. – Nem kell neked meló, hisz itt van a családod, akik mindent megadnak neked.

 

A novella A tavaszi szél titkai c. antológiában jelent meg.

A. M. Summer
Author: A. M. Summer

Hajdúnánáson születtem 1980-ban. 1999-ben, az érettségi vizsga után Budapestre költöztem, és az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karán szereztem diplomát. Az írás folyton jelen volt az életemben, hol olvasói levelekre válaszoltam egy ifjúsági magazinnál, hol pedig cikkeket írtam egy internetes magazinnak. 2010-ben vetettem papírra első verses próbálkozásaimat, de az igazi áttörést a 2019 őszén megkezdett novelláskötetem jelentette számomra. Több kötet kiadását is tervezem, de addig az irodalmi pályázatokat is figyelem, és küldöm verseimet, novelláimat, meséimet különböző antológiákba és folyóiratokba, melyekből már elég szép kis gyűjteményem van. A Mostoha sors című versemet 2022-ben ATK-díjra is jelölték, és 2. helyezést ért el. A civil életemet/a munkámat szerettem volna teljesen különválasztani az írói pályámtól, ezért találtam ki magamnak egy írói nevet. A. M. Summer néven tevékenykedem. 3 önálló kötetem jelent már meg a Helma Kiadó gondozásban: A padlás titka, 2023 A remény vándora, 2024 Jeges szilánkok, 2024 Az Irodalmi Rádiónál az alábbi kötetekben olvashatók írásaim: Szerelmemnek Bálint-napra 2022. – Vágy (vers) A bundáskenyéren innen – Óda az álmodozóhoz (vers) Nézőpont kérdése – Patak partján (vers) Lakótelepi hófehér – A láthatatlan lány (novella) Meleg szívek – Téli hangulat (vers) A tavaszi szél titkai – Rendhagyó anyák napja (novella) Hívatlanok - Vérfürdő (horrornovella)

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

44 − = 38

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »