Nyaranta jugókkal laktunk közös udvarban a baranyai fürdővárosban. Hallgattam idegen szavaikat, ittam a beszélgetés zenéjét. Mi Trabanttal mentünk, ők Forddal, Opellal, esetleg Zastavákkal. Akkor még voltak nagy Zastavák.
Még nem is láttam addig kazettás magnót. Vágyott, nyugati rockzene dübörgött a nevetségesen kicsi hangszórókból.
Pár nap múlva véget ért a nyaralásunk. Hazatértünk a Tisza-parti kisvárosba. A rádiót a Kossuthról áthangoltam Szabadkára. Nekünk olyan rádiónk volt, ami fogta a nyugati adókat.
Újvidék nem a mi nyelvünkön sugárzott. információt, Tudtam is én, hogy ott is ’komenizmus van.
A könyvesboltba néha érkeztek Yugoton lemezek. Ezek többnyire EMI licensz lemezek voltak. Megfizethetetlen áron. Iskolai nagyzolásokon meséket szőttem jugoszláviai utakról. Dúdoltam lemezek dalait. Irigyeltem azt, aki eljutott a szabadkai piacra. Levisért. Én csak a szabadságot szerettem volna megnézni. Útlevelet intézni lehetetlen feladat volt. Olyanra nem pocsékolták az energiát a szüleink. Annak nincs gazdasági haszna. Mert csak az számított. Kádárkocka, rántotthús. Jugó konyak az ünnepre. Vagy rumpuncs. Az magyar volt. Aminek címkéjén a h betű felét kajla vihogással letakartuk. RUMPUNCI.
Egy nyári hajnalon vízre bocsátottam a kenumat. Azt gondoltam, meglátogatom egy barátomat. Harminc kilométert eveztem. Ő most ötszáz métert nem sétált.
Elkeseredésemben hagytam, hadd sodorjon a víz tovább. Ilyen közel még nem voltam a szabad világtól. Azt hittem, a vízen nincs határ. Rettentő hőség volt. Szomjas voltam és fáradt. Tenyeremben szűrtem a Tisza vizét. Talán egy kicsit meg is szunnyadtam.
Ismert, régen kedvelt dallamú hang riasztott fel.
– Stajati! – arra már nem emlékszem, cirill vagy latin írással kiáltott az a hang.
Kapkodtam, az evezőt elejtettem.
A hajó sodródott tovább.
Géppisztoly sorozat a vízen.
Mit tegyek?
Kiugrottam a hajóból.
Hogy ússzam feltartott kézzel a part felé?
Ennyit értettem a parancsból. – Ruke gore!
Két napig ültem kisgatyában a csokai fogdán egy stokin.
Az őrök sapkáján kétszer akkora veres csillag.
Úgy örültem, amikor értem jöttek fele akkora magyar csillagok.
Balatonalmádi 2022 augusztus
Author: Hajdú László
Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni
