Erre gondolt a költő 4.

Ez van a héj alatt

Hámozzuk le a világ húsburkát,

engedjük az örök árnyba a fényt,

hogy a válasz, mint csillogó dukát

magát felfedve szerezzen érvényt:

 

a világűr titok és végtelen tér,

élet a föld és erő a tenger,

annyit nő a fa, mint amennyit ér,

az állat ösztön s érzés az ember.

 

Ne szemeddel, hanem lelkeddel nézd!

Szívedre hallgass, temesd most az észt,

értelemmel ezt sose foghatod fel.

 

Ne kézzel, mosolyoddal érintsd meg

– a dolgok valója így lesz meleg –

s felgyúl a Fordított Világ-beli jel…

 

 

Mi van a héj alatt? Ez…

Gondolatok egy Weöres-parafrázisról

 

Weöres Sándor egyike a huszadik század kiemelkedő, ám a Nyugat-költőkhöz képest kevésbé közismert irodalmi alakja. Sok kortársához hasonlóan a Rákosi- és a Kádár-rendszerben publikálási lehetőségeit korlátozták, így elsősorban gyermekversei maradtak meg a köztudatban. Ám munkássága ennél sokszínűbb, s fontos, hogy ezzel minél többen tisztában legyenek. Többek közt e célból rendeztetett idén egy Weöres-reflexiópályázat, melynek országos 9. helyezett alkotása a Mi van a héj alatt? című Weöres-vers parafrázisa, mely választ ad a kérdésre: Ez van a héj alatt.

Kezdésként érdemes megvizsgálni a reflexió s a parafrázis fogalmát, valamint egy pillantást vetni az eredeti versre.

Mindkét említett műfaj egy jellemzője, hogy korábbi alkotásokra reflektálnak, válaszolnak, abból merítenek ihletet, megidézve ezzel a nagy előd alakját, stílusát, tisztelegve előtte s a kornak megfelelően újraértelmezni, kibővíteni közölt gondolatiságát. Leghíresebb példája a magyar irodalomban Babits Mihály Jónás könyve című költeménye.

Weöres verse mély kérdést vet fel: a dolgok mögé néz, felteszi a kérdést, hogy mit rejt a héj. A sötétség és a pokol képe dominál, melyek szükségszerűek a fény, a felszín létezéséhez. Ahol ezek honolnak, az a fordított világ, titokzatos, ismeretlen tartomány – olyannyira, hogy a címben felvetett kérdésre nem kapunk igazi választ, a zárás ennyi csak: „nem ésszel, lényével válaszol,/mint egy nő, vagy egy költemény.”

Ahogy a parafrázis címe jelzi, az alapjául szolgáló vers ezen kérdésére igyekszik választ adni. S nem csak itt fedezhető fel kapcsolat a művek közt, bár kétségtelenül ez a legszembeötlőbb. Mindkét vers egyenlő hosszú, tizennégy soros, bár a reflexió szigorúbban tartja a klasszikus szonettformát, mint az eredeti. Az örök árny, s a zárósorban feltűnő Fordított Világ is az eredetit idézi, összeköti a műveket.

Ha a nagy kérdés úgy hangzott (némiképp átfogalmazva), hogy milyen a dolgok valója, példálózó jellegű felsorolást várhatunk, ahol minden felsoroltat a legjellemzőbb tulajdonságával azonosít a lírai én. De vajon egyértelmű és vitathatatlan lesz-e ez a jellemzés? Tudhatja-e bárki, milyen a dolgok igazi természete? Valószínűleg kicsit mindenkinek mást jelent, hisz ez nem tisztán értelmi, hanem érzelmi kérdés is. Egy másik személy lehet, hogy másként látná a felsoroltakat. Nem muszáj egyetérteni a lírai énnel, de nézzük végig, milyen jellemzőit emeli ki az egyes dolgoknak!

Távolról indulunk, a világűrrel. Titoknak és végtelen térnek nevezi – a csöpp ember számára valóban ennek tűnik a mindent körülölelő, felfoghatatlan világegyetem, melynek oly kevés részét ismerjük. S megérkezünk bolygónkra: „élet a föld és erő a tenger”. Tekintve, hogy a föld szó köz- és tulajdonnévi jelentéssel is bír, apró szójátékot kapunk, s két igaz kijelentést: mind planétánk, mind a talaj az élet forrása. Előbbi az egyetlen bizonyítottan élettel benépesített bolygó, utóbbi pedig a növények dajkája, akik a tápláléklánc alapelemei. A tengert pedig erőnek hívja, s elég a vad hullámokra vagy a trópusi viharokra gondolnunk, hogy helyt adjunk a kijelentésnek.

Valamivel titokzatosabb és nehezebben érthető a következő sor: „annyit nő a fa, mint amennyit ér”. Felfogható szó szerinti értelemben, ám adja magát a kérdés, hogy ezesetben milyen összefüggés van a fák értéke és növekedésük időtartama közt? Egyáltalán ki dönti el, mennyit érnek? A számos lehetséges értelmezés közül csak egy álljon itt: szinte minden fa sorsa napjainkban, hogy kivágják s felhasználják. Addig nőhetnek, amíg az ember úgy nem véli, ideje értékesíteni. Ha pedig képletesen tekintünk a fára, valaminek a szimbólumaként, legalább ugyanennyi jelentés tárul elénk, melyekből egy példa: az életfa akkorára nő, oly magas valójában, amekkora erkölcsi értéket hord magában; nem hazudtolhatja meg önnön valóját, mint az ember, látszik rajta, hogy lelki óriás vagy törpe.

A felsorolás utolsó két eleme az állat és az ember. Élesen elválnak egymástól: előbbit az ösztönnel azonosítja, utóbbi hívószava az érzés. Arról azonban szó sincs, hogy ne ismerné el a lírai én az állatok érzelemvilágának meglétét. Annyit jelent csak ki, hogy nem ez a legbelső valójuk, legfőbb jellemvonásuk.

Az utolsó versszakok az olvasóhoz intézett tanácsok: aki szeretne hasonlóképp a dolgok mögé látni, így kell cselekednie. Saint-Exupéry után szabadon nem szemmel, hanem lélekkel, érzelmek függönyén át kell a dolgokra tekinteni. A tiszta rációt is mellőzni kell, hisz nem a nagy „izmusok” mondják meg, milyen egy állat, növény, tárgy valójában, hisz mindenkinek mást jelent. S akkor fedik fel magukat, akkor gyú fel az a bizonyos jel a Fordított Világban, ha így, emberként, érzéssel tekintünk a világra, s arra, ami azon túl van.

 

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahogy a hó hullik

Ahogy a hó hullik a tűzre, Úgy hullik a könnyem a sós földre. A komor pusztában hiába nézek. Semmi sem moccan, vagy fut szerteszéjjel. Ó,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Népirtás

Rózsa Iván: Népirtás Most már „ügyesebben” irtják a népet: Sunyin, és nem látványosan… Akiknek védeniük kellene az emberiséget: Naponta elárulják, alattomosan… Még ünnepeltetik is magukat

Teljes bejegyzés »

Mária édesanyánk

Edit Szabó : Mária édesanyánk Szívem hozzád emelem Édesanyám, arcodról sugárzik szent ártatlanság, -Fogadd el kérésem,szeress engemet, mint szeretted egyetlen gyermekedet! Tökéletes asszony vagy, az

Teljes bejegyzés »

A mi kisebb

A mi kisebb-nagyobb gondunk, bajunk, csak egy csepp az emberiség gondjainak hatalmas tengerében. Ennek ellenére mindenki a saját terhét érzi a legnehezebbnek. Éppen ezért általában

Teljes bejegyzés »

A Jótündér és békák

Anna még csak első osztályos és nagyon elfáradt az iskolában. Ének órán a tóban kuruttyoló békákról szóló dalt tanulták, mely egész nap a fülében csengett

Teljes bejegyzés »