Nyuszi medve bocs és a lepke története

Nyuszi medve bocs és a lepke története

-Úgy unatkozom – mondta kis nyuszi

-Számold meg a katicabogarak pöttyeit.

-Jó -mondta örömmel, és kifutott a házból.

Kitárta a karját, de csak lepke repült rá.

-Kérlek szépen, szólj azoknak a szép pettyes katicabogaraknak, hogy repüljenek közelebb.

-Miért? Nem látsz jól, vagy szeretnél velük beszélgetni, mert azt velem is lehet. -Mondta kedvesen a lepke. Tudod én bejártam ma is a hegyet völgyet elrepültem a csobogó kispatak fölött, láttam föntről a felhőket, köszöntem a Napnak.

-Tényleg? Én csak sétálni tudok és sokszor elbotlom.

-Ha felmásznál valamire a hegyre, vagy egy fára, ami magas, te is láthatnád milyen fentről a világ. -Szeretnék, de a mama mindig azt mondja kicsi vagyok és ő csak akkor tud rám vigyázni, ha segítek neki ebben.

-Beszélhetek vele.

-Megteszed? Köszönöm szépen, de előbb meg kell számolnom a pöttyöket a Katicán.

-Az én szárnyamon is van pötty, megszámolhatod.

-Nem tudta mit válaszoljon kisnyuszi ennek a kedves lepkének, mert valóban nagyon  szép volt és megbántani sem karta, de ő nem Katica és nem piros. Miközben gondolkodott, mosolyogva kilépett az anyukája az udvarra.

-Na kedvesem unatkozol még? -kérdezte, mert látta, hogy társasága van.

-Már nem mama, képzeld Lepke mesélt nekem hegyekről, felhőkről, Napról és én is láthatom, ha felmászok a fára vagy a hegyre.

-És a katica pöttyeit megszámoltad?

-Még nem.-hajtotta le hosszú füleit nyuszi.

-Sebaj- szólt lepke, majd a fán is megtalálod Katicát, vagy a testvérét, vagy valamelyik barátját és megszámolhatod.

-Mamája féltette, de örült, hogy elfoglalta magát.

-A fára mászás nagyon egészséges dolog. -Mondta fentről egy hang.

-Ki van ott? -kérdezte nyuszika.

-Brum, nem ismersz meg? Kapd el!-mondta és ledobott egy almát. -azzal leugrott a fáról.

-Hopla, itt vagyok én vagyok bocsi. Elkaptad az almát?

-Nem tudtam, arra gurult, mutatta nyuszika és utána ugrált.

-Maradj ott és gurítsd nekem, meglátod milyen jó játék. -mondta bocs.

-Nyuszi gurította és a mamája lábánál állt meg.

-Így is jó, de megmutatom, hogy kell! Megfogod az almát, célba veszed az irányt, hátra húzod a mancsod és lendítve gurítod hozzám, most én leszek a célpont.

-Ügyesen kincsem!-szólt a mamája.

És már gurult is , pont hozzá, egy centi méterrel sem arrébb.

-Nagyon jó, nagyon jó. -Bunkfencezett örömében bocs.

A lepke addig rárepült az amára, ami kicsit megrepedt és finom nedűt felnyalta.

-Gyertek, kóstoljátok meg, nagyon finom.- a két kölyök egymásra nézett, nyuszi ugrott hármat, bocs négykézlábra ereszkedett és és oda cammogott. Ráütött és ketté vált az alma. – Juj, a mancsom.

-Fáj, kedvesem? -Kérdezte nyúlanyó.

-Bocs egy könnycseppet morzsolt el a szemében. -Már nem, máskor majd körbe harapjuk. -mondta szipogva. -és átadta részét nyuszinak.

-Nyuszi mosolyogva beleharapott és és odaugrott mamájához. Nyújtotta felé. -Kérsz?

-Nem kedvesem, edd csak meg. -mondta mamája.

-Lepke megtalálta Katicát és odahívta a fára. – nézzetek ide! Most akkor jöttök , vagy nem?

-Megyek. -mondta bocs, de elkapta hátsó lábát a kis nyúl és húzta vissza.

-Várj. Velem mi lesz? Még nem voltam odafent. Megmutatod, hogy kell fára mászni?

-Szívesen, figyelsz? Közel lépünk a fához, egyik mancs ide, másik mancs oda és nyújtózik, most jönnek a hátsó lábak. Most te jössz.

-Nyuszi utánozta és észre sem vette, már felkapaszkodott a legfelső ágra.

-Fent vagyok. -Örültek.

-Kapaszkodjatok. -kiabált fel mama.

Katica még ott volt ,de már ment volna. -Nem szeretnélek siettetni, de számold meg a pöttyeimet, ha szeretnéd, mert már várnak rám!

-Egy, kettő, három, négy. -mozgatta ujját és számolt- öt , hat hét.

Hét, mint a mesében.-kiabált a fáról anyukájának. Bocsnak nagyon jó kedve szokott lenni ,amikor a fák ágai között eszegetett, de most különösen jókedvű volt, mert fent volt vele nyuszika.

-Azt a szép pirosat, azt szedd le anyukádnak! Lemászok, és ha ledobod nekem , elkapom.

-Dobhatod. Elkaptam.

Nyuszi elkezdett mászni, bocs mondta, hogy, ha felmászott, le is fog tudni jönni.  Leért a földre, megölelték egymást, bocs odanyújtotta az almát, tessék, ad oda az anyukádnak örülni fog.

-Tessék, ezt neked szedtem.

-Köszönöm szépen. Nagyon szép. Milyen volt oda fent?

-Nagyon jó.

-Jól van örülök, most köszönj el szépen, ottbent mindent elmesélsz. Holnap pedig megint csinálunk valamit közösen, valami izgalmasat.

-Eljössz holnap is. kérdezte bocstól , miközben ránézett.

-Eljövök, de elhívom én is az anyukámat.

-Nagyon jó gondolat. -mondta a nyuszi anyukája.

-Akkor holnap találkozunk. Szervusztok.

-Szervusztok.

És tudták, hogy semmi sem véltlen, ha nem megy ki katica pöttyeit megszámolni, akkor nem talál két jó barátot egy nap, barátokra pedig szükség van, ugye ti is így gondoljátok?!

Itt a vége fuss el véle