A két mókus és Kamilla

-Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret – és folytatta mókuska a margaréta szirmainak tépését, sorra egyet és várta, mit sorsol neki a kis Margaréta.

-Miért téped ki a szirmait, olyan szép és ő is érez. -Kérdezte Tapsi, miközben rágta a répát.

-Megtetszett valaki és az anyukám azt mondta, ha nem tudom, hogy én is tetszek -e neki, majd Kamilla megmondja.

-Akkor nem lett volna jobb ha megkérdezed? Most ha megint szeretnél tudni valamit már őt nem tudod megkérdezni.

-Nézd, ez az utolsó szirom és szeret. Kis kamillát leteszem a falamon a polcra.

-Látom még él, ne felejtsd el megitatni és vigyél neki is társakat. Hogy fogja magát érezni, a többi szép virág között szirmok nélkül?

-Majd én elmagyarázom, hogy a szirmok nekem szeretet adtak.

-Akkor keressünk neki társakat, pont olyanok legyenek, mint ő? Szép fehér szirmokkal, közepe sárga ?

-Nézd Kamilla, Ő az.- Mondta Csillag a kismókus Sármosra mutatva. -Ugye milyen szép. Szoktunk együtt kergetőzni. Tapsi látva Csillag izgatottságát, széles mosolyra húzta száját.

-Szervusztok, van nálam dió, kéred?

-Szervusz. Igen, kérem, de én még nem tudom feltörni.

-Ezen lehet segíteni. -mondta Tapsi és felemelte talpát és rácsapott a dióra, így a dióbelet meg tudták enni a mókusok.  Gondolta magában, ők még nagyon fiatalok, és még nem tudják, ki lesz a párjuk, ez még csak játék, és igazán sajnálta volna kamillát, ha nem látja meg pókot.

-Játszatok tovább, én beszélek pók barátommal, viszem magammal kis Kamillát. -mondta Tapsi.

Csillag elmorzsolt egy könnycseppet, mert arra gondolt, hogy Kamilla talán már sosem lesz vidám, mert a többiek furcsán fognak rá nézni. Tapsi megértette, hogy  Csillag miért szomorú és azt mondta.

-Kitaláltam valamit, nagyon jó lesz. Ti csak játszatok, ott az a diófa, azzal  a rengeteg ággal, amit megmászhattok. Hosszú még a nap, sok jó dolog megtörténhet ma még, legyetek vidámak!

Pókot könnyű megtalálni, mert a pókfonalat lengeti a szél, ha arra megy valaki és pók észreveszi gyorsan a vendéget, külön hálót szőtt följebb az ágakra, hogy ebédet tudjon fogni.

-Itt vagy pók barátom? Tapsi vagyok, hozzád jöttem.

-Itt vagyok, itt vagyok, gyere beljebb.

-Hoztam valakit. Ő Kamilla, tudom, most nem látszik, mert már nincsenek szirmai. Ezért jöttem, hogy te adj neki ujjakat szép fehér szálból.

-Értem mire gondolsz, és meg is csinálom. Ő is szeretné?

-Biztosan, de sajnos elmondani nem tudja, nem tanult meg beszélni, vagy csak virágnyelven beszél.

-Akkor majd virágok közé tesszük. -válaszolta pók

-Csillag barátja ő is erre gondolt.- Mondta Tapsi.

Pók elfektette egy farönkön, azon látott neki a szépészeti beavatkozásnak. Szőtt-font, mikor elkészült elővett egy tükröt, amiben Kamilla megnézhette magát és Kamilla mosolygott, látszott rajta, hogy már nem akar egyedül lenni.

-Nagyon szép. -mondta Tapsi.

Ekkor valami elkezdett hullani föntről, és körbenézett, ekkor látta csak meg, hogy diófa alatt áll. Nevetve felnézett.

-Én is szeretem a  diót, nekem csak a héja jut? -Kérdezte Tapsi.

Sármi gyorsan roppantott és egy fél dióbelet pajtásának adta a másikat ledobta a nyúlnak.

-Köszönöm. Mássz le Csillag itt van a valaha volt legszebb virág.

-Kamilla- kiáltott fel örömében. Mehetünk haza?

-Valamit elfelejtettél. -szólt Tapsi.

-Emlékszem, ígértük, hogy keresünk neked társakat. -mondta Csillag.

– Ha sokat leszel vele- mondta Tapsi-Te is megtanulsz majd virágnyelven és tud majd válaszolni, ha kérdezel tőle valamit.

Elköszönt Sármi és Csillag Póktól és Tapsitól, megköszönte a nyúlnak a mókuskislány, hogy olyan jó volt hozzá. Hazafelé szedtek még virágot.

-Csak a mosolygósakat visszük haza. -jelentett ki Csillag.

-Ez szép és kedves ugye, mutatott egy kis kék kelyhes virágra.

-Igen, nekem teszik, szerintem Kamillának is, de őt se hagyjuk itt, ugyanolyan , mint Kamilla-mondta Csillag.

-Remek kedvem lett. -mondta, most már haza is mehetünk.

Azzal a fűben szökdelve elindultak haza. Útközben énekeltek, számolták a lepkét, és fogták egymás kezét, és kamilla és a többiek mosolyogtak.