Az énekes Kendő
-Tessék kincsem fogd ezt a kendőt, neked hímeztem. -szólt nyúlanyó.
-Ez az enyém?
-Remélem szeretni fogod. Nézd csak a sarkában egy nyulacska csücsül, ezt miattad tettem rá, középre harangvirágot hímeztem neked világoskék fonanllal.
-Látom, látom, Nagyon tetszik, köszönöm szépen.
Ott van Katica, megmutathatom neki? -kérdezte kisnyuszi anyukáját.
-Igen, menj csak, ez a tied.
-Mostantól mindig velem lesz. -ugrált nyuszi örömében. Szervusz kedves Katica.
-Szervusz, mi van nálad? Megmutatod?
-Alig várta, hogy megmutathassa Katicának, a kendőt. -igen, anyukám hímezte nekem.
-Ez csodaszép. Bárcsak nekem is varrna a mamám valamit.
-Ha anyukád nem tud varrni az én anyukám biztos varr neked is egy kendőt. Menjünk oda, megkérdezem.
-Hallottam ám, mit szeretnétek kérdezni, és azt mondom , hogy szíves örömest varrok egy pöttöm kendőt Katicának, olyant amit a nyakára köthet.
-Gyertek válasszunk szövetet mackónénál, szépek a kelméi.
-De, én azt hittem már most kész lesz, csak körbe nyírod és megvarrod, mert akkor már mehetnénk játszani.
-Van itthon, de az is piros és nem emeli ki Katica szép piros szárnyát, nem fogják látni, hogy van a nyakán kendő, de tudod mit, igazad van . Varrok egyet ebből gyorsan, aztán elmegyünk Mackónéhoz.
-Gondolták leülnek, amíg édesanyja szab és varr. Véletlen történt, hogy a sarkára ült kis nyúl.
-De jó puha, gyere ülj te is rá!
Türelmesen vártak közben az énekesmadarak a szemközti fán énekelni kezdtek.
-Trala trilla tralla Trilla
Nyuszi megpróbálta utánozni éneküket. Anyukája hallotta és megjegyezte:
-Ha tudtam volna, hogy ilyen szépen énekelsz a kendőn ülve előbb megvarrom.
Legyen ez egy dalos kendő, mikor rázendítenek a madarak és ti is énekelni szeretnétek üljetek rá.
-Már a tiéd is kész Katica. -szólt kisnyúl, látva, hogy édesanyja eltépte a fonalat.
-Igen kész tessék.
-Köszönöm szépen örült meg Katica. Kicsit üldögélünk rajta aztán indulhatunk.
A madarak abbbahagyták az éneklést csend lett, de nem sokáig, mert a kendő kedvet kapott egy kis csilingeléshez, a kendőn harangvirág kelyhe adta ki azt a varázslatos hangot.
-Hallod ezt a szép zenét? Hogy történhetett ez meg, ez pedig a kendő, az dalol.
Boldogan indultak el hárman mackónéhoz kendőt választani, mert tudták, hogy nyulanyónak varázsfona van, azért a dalol a hímzett kendő.
&nbs
Author: Lengyel Szilvia Szilvióne
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...
