-Olyan szép szalmát hoztam a mezőről neked, szeretnél játékot készíteni belőle?-kérdezte kislányát medve anyó.
-Nagyon szép. -Megfogta és erős mancsai között kettétört. Legördült egy könnycsepp az arcán, és mutatta anyukájának bánatos arccal.
-Nézd! -görbült le a szája bánatában -Eltörik. Hogy lesz ebből játék anyu?
-Hogyan? Hozzál kedvesem a abba a szép margarétás tálban ott vizet, beletesszük ezt a marék szalmát, megázik és majd meglátod, hogy nem törik el. -Úgy is tettek, vártak kicsit, a fonalat odakészítette medve anyó. Kislánya megfogta a vékony piros fonalat, legurult a kezéből, és mókuska ráugrott.
-Hopp. Megvagy! – mondta. Mi ez, a furcsa alma? -kérdezte.
-Ez nem alma mondta nevetgélve a medve lány, nézd csak, milyen puha, össze tudod nyomni, de ezt most elszaladt, fel kell tekerni, így.
-Kár, hogy nem lehet megenni, mire jó akkor, ha nem lehet megenni?-kérdezte mókus.
-Mindjárt megmutatom. – szólt közbe medve anyó, mert látta kis bocsán , hogy gondlkodóba esett.-Gyertek közelebb, körbeüljük ezt a szép tálat, de ahogy elnézem kevés lesz a szalma. Ezt kiveszem, és teszek még , hogy ázzon, nagyszerű móka lesz.
Úgy kell csinál, hogy egy rövidebb szálra teszünk hármat kicsit forgassátok el egyenként a szalma szálakat, középen összekötjük szép piros fonallal, tekergesd körbe és nézd mi lett belőle!
-Csillag, csillag! -örvendezett kislánya.
-Az enyém is csillag, olyan , mint ami az égen ragyog éjjelente.- mondta örömében mókus.
-Hiszen neked ez a neved, Csillag és most már nekem is van Csillagom és neked is.
és ekkor vették észre, hogy medve anyó már valami nagyon érdekeset készített, hosszabb szalmából, tetején összekötötte és mikor elkészült beletett egy hernyót, aki meglepetésében szóhoz sem jutott.
-Ez lesz a házad: -mondta medveanyó. Tágas, neked elég , de lehet elfértek benne többen is.
-Az nagyon jó lenne. -hernyó már nem volt megijedve, mondta is, hogy odaviszi testvéreit.
-Tegyük fel a fára, mert olyan kicsi, hogy valaki ráléphet! Mi lesz akkor ezekkel a szép zöld kedves hernyókkal?-kérdezte csillag.
-Majd én felteszem ezt a kedves kis hernyót, itt sok levél van, enni valót is tal majd.
Sármos is közelment, de nem ismerte meg őt csillag, mert medveanyóval meg akarták viccelni és szalmával borították be a fejét. Csak azt lehetett látni, hogy Sármos fején a sok szalmából arany hajkorona ékeskedett.
-Kukucs. -mondta
-Kuk kukcs-csuklásra emlékeztető hangon szólt vissza Csillag, de mikor jobban megnézte látta, hogy az aranyos hosszú farkú mókus nem más, mint az ő barátja Sármos.
-Kukucs kukucs-mondta nevetve és adott egy puszit az arcára, a szalma meg lehullott a földre.
Leugráltak hát és a lányok megkérték medveanyót hogy készítsen fejdíszt nekik, egyet Csilagnak, egyet medve lánynak.
-Nekem jobb ötletem van és meg is tudom csinálni, én készítek egy tutajt, csak egymás mellé kell tenni a szalmát, teszek hozzá faágat, ti meg összekötözitek, amíg összetartom.
-Hernyóka szeretnétek kipróbálni a tutajt? -kérdezte Sármi és mielőtt bárki szólhatott volna a két katica rárepült.
-Mi is mehetünk? Hallottuk, hogy hajókázás lesz.-mondták fellelkesülve Katicák. -de ekkor már tudták Sármiék, hogy a hernyók nem mernek felszállni a tutajra.
-Katicáék jobb utasok lesznek, ha netalán tán neki ütközik valaminek a tutaj, vagy felborul, mi beleesünk a vízbe és nem tudunk úszni megfulladunk, de ők fel tudnak röppeni, ha megesik a baj. -magyarázták a hernyók.
Az esővíz összegyült a ház melletti gödörben, mackó anyó azt szerette volna , ha már ebéd előtt nem mennek el a tóhoz. Oda mentek hát együtt, és csodák csodája a kis tutaj jól vette az akadályt, nem süllyedt el, Katicákék fellélegztek, medve kislánynak térdéig ért a víz, így biztonsággal megtolhatta a tutajt.
Nagyon jól telt a délután, dolgoztak is kicsit és élvezhették együtt a munka megérdemelt gyümölcsét a közös játékot. Ha hernyóék bátrabbak lettek volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Itt a vége fuss el vége
Author: lengyel Szilvia, Szilvone, Sziszi
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...