-Kéket festek, aztán sárgát, aztán lilát és zöldet.- magyarázta bocs az anyukájának.
-Látom kedvesem, hogy szép lesz majd , ha kész lesz. -mondta
-Ez a tavunk, lesznek benne aranyhalak. Kék tó és zöld és fehér, aztán a halakat majd sárgárval festem , piros és naran..cssárga- mondta ki kissé szagatottan , mert a kisüveg üresen kongott. Egyik mancsában a kupak másik mancsában a kisüveg
-Kifogyott, üres-mutatta anyukájának.
-Narancssárga színből van még a házban, kissámliról eléred te is a polcon van egy barna faláda abban van, de vigyázz le ne verd.
-Jó- azzal beszaladt a házba és mire visszatért, volt egy narancssárga hal a festett képén.
Nagyon elcsodálkozott, mert neki nem volt narancssárga festéke.
-Anyu nézd itt egy hal, hogy került ez ide, én nem festettem még halat a tóba?
-Hát ez olyan szép, hogy a jó volna ha a többi hal is ilyen lenne.
Bocs egyetértett, és pontról pontra, töviről hegyire leutánozta.
-Három elég lesz? -kérdezte.
-Szerintem, ha van kedved és elférnek egymás mellett fessél még kedvesem társakat neki.
-Belemártotta ecsetet a vízbe, lehúzta a tál oldalán, azután belemártotta a festékbe először pirossal húzott egy íves vonalat, aztán alá egy sárgát kanyarított és a közepét azzal a gyönyörű narancssárgával festette meg, amitől életre is kelt ez az egy. Szólni sem mert, mert a halacska farokuszonya felcsapott egyenesen nekicsapódott a vizes tálnak, ami felborult , észre vette ezt a halacska és belevetette magát a tócsába, ami az asztalkáról leömlött vízből gyűlt össze.
Az anyukája főzött, így nem vette észre, hogy mi történt bocs felkapta és elrejtette az aranyhalat a háta mögött és elkezdett szaladni és úgy kiabált anyukájának.-
-Leszaladok a tóhoz, szeretném megnézni a halakat.
-Menj csak, de a vízbe ne menj be, majd ha én is ott leszek.
-Futott futott és látta, hogy játszanak a barátai.
-te vagy a hunyó.
-bujj elő, merre vagy? -nem jön válasz sem a bokorból ,de a ház mellől igen.
-Megvagy. Látlak.- mondta nyuszi.
-Mit játszotok? Kérdezte lépteit lelassítva bocs.
-Te még nem játszottál ilyent, nem tudod mi ez a játék.- álmélkodott a kecses őzgida.
-Gyere megmutatjuk, hogy kell bújócskázni.
-Majd visszafelé, most dolgom van.-és alig kapott levegőt, mert már annyira sietett, a halacska meg tátogott, ezért sietett nagyon.
Mikor a tóhoz ért lehajolt és két kézzel eresztette be új otthonába, nagyon csobbant és megköszönte.
Pecsa a béka boldog volt, örült az új lakónak. Kidugta hát fejét a vízből, hogy megköszönje, ekkor látta bocs, hogy milyen gyönyörű zöld a béka feje, meg is jegyezte.
-Ha eljönnél hozzám, festenék rólad egy képet.
-Tényleg festenél róla képet? Ez nagyon örvendetes kvak. -nevetett Pecsa.
és kiugrott a partra. Látta bocs , hogy ez a szín káprázatos és alig várta, hogy kékből és sárgából kikeverje.
-Hazafutok a festő készletemért, feküdj nyugodtan.
-Jössz bújócskázni? Most nem lehet, le kell festenem békát. Hozom a festőkészletemet. Ott vár a parton.
-Mire visszaért abbahagyták a bújócskát barátai és körbevették békát.
-Akkor lássunk neki-mondta izgatottan, de béka lehet még jobban izgult.
-Fogta az ecsetet kanyargott a lapon, béka mozdulatlan volt, őzike napozott, nyúlék és mókuskák odamentek bocs háta mögé. Bocs gondolt rá, hogy felfedi a varázsfesték titkát és megmutatja, aztán meggondolta magát és mégsem festette béka bőrébe a narancssárga csíkokat, pedig lehet a festmény életre kelt volna, és csak ő és a halacska tudta, ha kifogy a hal a tóból csak festenie kell és nem marad aranyhal nélkül a tavacska.
Béka megkapta a festményt és kitűzte a fűzfa törzsére.
Itt a mese vége.
-te vagy a hunyó.
-bujj elő, merre vagy?
nem jön válasz sem a bokorból ,de a ház mellől igen.
-mit játszotok?
-Te még nem játszottál ilyent, nem tudod mi ez a játék.- álmélkodott a kecses őzgida.
-Susog a nád. A vadkacsa mama és kis pelyhes fiókái sorra előbújnak és átúsznak a túlsó partra.
-plit plit – hívja őket
-síp síp- mennek utána. Viszi őket táncórára hattyúhoz, aki nagyon kecses, nagyon sok mindenkivel beszél, ezért nála jobb tanárt nem találhatott volna. Repülni persze anyukájuktól fognak megtanulni
Author: Lengyel Szilvia Szilvióne
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...